Száz éve született Ujvárosi Miklós

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
2013. 01. 25.

Dr. Ujvárosi Miklós, kutatóintézetünk egykori igazgatóhelyettese, a botanikus kert vezetője, a hazai botanikus társadalom egyik jeles képviselője, a magyar gyomnövénykutatás kiemelkedő egyénisége 100 évvel ezelőtt, 1913. január 25-én született.

Emlékére a család tagjai, tanítványai és intézetünk munkatársai rövid megemlékezés után koszorút helyeztek el a botanikus kerti épület falán lévő emléktáblán. Szülővárosában, Hajdúnánáson a könyvtárban megemlékezést tartottak az évforduló alkalmából, a Magyar Posta pedig 2013. február 5-én emlékbélyeget bocsát ki.
A centenáriumi év során Budapesten a Növényvédelmi Tudományos Napokon (MTA, 2013. február 19.), valamint a Botanikai Szakosztály tavaszi nyitó előadói ülésére szerveznek előadásokat.

Dr. Ujvárosi Miklós (1913-1981)

Professzor Ujvárosi Miklós 1913. január 25-én született Hajdúnánáson. A föld és a növények szeretetét a szülői házból hozta. Huszonegy évesen Hajdúnánás környékének növényzetét kutatja. Már harmadéves egyetemista korától az Egyetem (Tudományegyetem, Debrecen: természetrajz-földrajz szak) Növénytani Intézetének gyakornoka. Gyakorlatot vezet, hallgatóként az alsóbb éveseknek - a professzor távollétében - előadásokat is tart.
1937-ben szerzi meg a középiskolai tanári oklevelét. 1938 januárjában növénytan fő-, állattan és geológia melléktárgyakból szigorló vizsgát tesz, „Hajdúnánás vegetációja és flórája” című dolgozatával bölcsészeti doktorátust szerez. 1939. március 1-től nevezik ki a Debrecen egyetemi füvészkert gyakornokának. Ez időben előadásokat tart, gyakorlatokat vezet, botanikus kertet fejleszt.

Észak-Erdély felszabadulása után, 1940-ben Soó Rezső professzorral együtt Kolozsvárra helyezik, az ottani botanikus kertbe kertészeti főintézőnek és tanársegédnek. Így növénytani kutatásai a Hajdúság és a Tiszamente után az erdélyi területekre is áttevődnek. Több dolgozata jelenik meg az idő tájt. 1944. szeptember 7-én kiürítési parancs érkezik. Minden ingóságát hátrahagyva feleségével és gyermekeivel menekülésre kényszerül. A Zala megyei Kehidára kerül, ahol a mezőgazdasági szakiskolában tanít. Itt is a család megélhetését biztosítva növénytani kutatásokat is végez.
1946-ban a keszthelyi Mezőgazdasági Középiskolába majd az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Keszthelyi Osztályának Növénytani Tanszékére, gyakorlatok vezetésére kap megbízást.

1947-ben újra Debrecenben van, az Agrártudományi Egyetemre kerül adjunktusnak. Ekkor a természetes vegetációkutatástól a gyomnövénykutatás felé fordul. Intenzíven fog munkába és az FM pénzügyi segítségével tárja fel az akkori idők szántóföldi gyomproblémáit.
1949-ben az MTA pallagi Növénytermesztési Intézetében kap állást. Itt veszi kezdetét az a nagyszabású kutatási tevékenység, amely az I. Országos Szántóföldi Gyomnövényfelvételezést jelenti. 1950-ben hét hónapi terepmunkával 80 helyen végezte el munkatársai segítségével az első országos gyomnövény felvételezést. 1951-ben jelenik meg „Szántóföldi gyomnövényeink” című könyve, mely 212 fajt tárgyal.
Felsőbb utasításra 1952-ben az Intézetet az akkor már kialakított botanikus kert növényanyagával együtt Martonvásárra telepítik.
1952-ben, Dr. Ujvárosi Miklósnak addigi munkássága elismeréséül az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága a „tudományok kandidátusa” címet ítélte oda.

1953 szeptemberében az MTA Botanikai Kutató Intézetébe, Vácrátótra helyezik. Ujvárosi professzor itt 25 évig volt az Intézet tudományos igazgatóhelyettese, a botanikus kert vezetője.
A XIX. század elején alapított, gróf Vigyázó Sándor által Jámbor Vilmos tervei alapján átépítetett angolparkból szívós munkával, munkatársaival létrehozta hazánk legszebb botanikus kertjét. A világ közel 500 intézményével magcsere kapcsolatot alakított ki.
Tovább folytatta gyomkutatásait. 1968/70. között elindult a II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés is. 1965-től az MTA és az FM (MÉM) együttműködése alapján megkezdi a gyomspecialista szakemberképzést. 1967-től kezdetét veszi a Gyomismereti tanfolyami képzés.
1973-ban jelennek meg életének legfőbb művei, a „Gyomnövények” és a „Gyomirtás”. E két könyv kutatásainak a szintézise. Ez évben megszerzi a mezőgazdasági tudományok doktora címet és „Állami Díj”-at kap.

Ujvárosi professzor nemcsak agrobotanikus volt, hanem botanikusként, illetve botanikus kerti szakemberként is nagyot alkotott. Szakcikkei és szakkönyvei alapvető munkák az e témában kutatók számára. 1979-ben ment nyugdíjba és 1981. augusztus 15-én, Budapesten hunyt el.
Akik mellette dolgoztak, ezt személyesen láthatták, tapasztalhatták. Műveltsége, sokoldalúsága, hatalmas szakmai tudása, szigorú következetessége a kortársak és tanítványai előtt máig példaként áll.

Az életrajz Horváth Károly írásának felhasználásával készült.