Ki nem ámul el a tavaszi madárzsongáson? A csengő-bongó madárdal számos muzsikus és költő múzsája volt már. A nagy változatosság mögött a különböző énekesmadarakra jellemző, eltérő ének áll, mely alapján az azonos fajba tartozó egyedek felismerik egymást. Vannak mély és magas hangon szóló fajok, rövid és hosszú énekeket produkálók, egyszerű és bonyolultabb strófákat éneklők.
De biztosan akadnak közöttünk olyanok is, akik már észrevették, hogy az egy fajba tartozó madarak éneke is eltér, bizonyos egyedek szebben énekelnek, és énekük tetszetősebbek a számunkra, mint másokéi. Ugyanígy vannak ezzel párválasztáskor a tojó (nőstény) madarak is: előnyben részesítik azokat a hímeket, melyek hangosabb, változatosabb, hosszabb énekeket produkálnak, mert az ének rengeteg információt tartalmaz az egyedről, annak egészségi állapotáról, fizikális tulajdonságairól és akár a tapasztalatairól. Ugyanezek az énektulajdonságok a hímek közötti versengésben is fontosak, melyek alapján felmérhetik egymást a költőhelyért és a tojókért folytatott párharcban.
És miért fontos a madárdal tanulmányozása a kutatók számára? A madárének egyedi különbségeinek vizsgálata arra deríthet fényt, hogy hogyan kódolódik az információ az énekben, hogyan zajlik a párválasztás és a territóriumvédelem, és akár azt is megtudhatjuk, hogyan alakulhatott ki a sokszínű kommunikáció az állatvilágban az evolúció során. A madárének szerkezetének és a benne lévő elemek sorrendiségének tanulmányozása a korai emberi nyelv kialakulására deríthet fényt. És mivel az énekesmadarak egymástól tanulják énekeiket, arról is képet alkothatunk, hogyan terjed az információ az élővilágban, így nemcsak az ének, hanem más fontos tanult viselkedés (táplálkozás, szaporodási hely választása, ragadozók elkerülése) öröklődését is megérthetjük, mely végső soron az állatoknak a gyorsan változó környezetünkhöz való alkalmazkodási lehetőségeit tárja fel előttünk.
És mit tudhatunk meg mai korunk legfontosabb problémáiról: a klímaváltozás, az élőhely-átalakítás, a szennyezések és az egyéb emberi tevékenységek hatásairól? Ahogyan mi is észrevehetjük, hogy az egyes élőhelyek madárzsivaja eltérő, úgy a kutatók számszerűsíthetik a hangok alapján, hogy azok életközössége mennyire egészséges. A háborítatlan, természetes élőhelyek sokféle növény- és állatfajt tarthatnak el. Amelyek eltartóképessége nagyobb, azoknak a madárközössége is gazdagabb. A hangfelvételek kiértékelésével így a különböző területek biodiverzitása válik összehasonlíthatóvá, vagy ugyanazon területen egyszerűen végig lehet követni a sokféleség időbeli változását – akár olyan élőhelyeken is, melyek nehezen megközelíthetőek. Így tehát a madarak és egyéb állatok hangjainak tanulmányozása az Föld sokszínűségének és változásának a kutatásában is segít.
Bővebben itt olvashat a témáról:
- El tudja dalolni a madár, melyik lány tetszik neki
- Életen át tartó tanulás? Hálózatos módszerrel igyekeznek megérteni a madárének komplexitását a kutatók
- Még a madarak énekét is megváltoztatta a koronavírus
- Személyiség az erdőben: a konzisztens állati viselkedés
