Története
Évgyűrűszámlálási adatok szerint a Botanikus Kert területén ma is számtalan olyan öreg fa él, amely a XIX. század első felében bújt ki a magból. Ezek alkotják a Kert legnagyobb felületét elfoglaló Dendrológiai gyűjtemény (fák és cserjék gyűjteménye) vázát és alapját. Eredetük kétféle: lehetnek őshonos fajok és telepített egzóták. A „platán korként” ismert történeti-kertépítészeti időszakból hatalmas, terebélyes, több mint másfélszáz éves platánok, feketediók, pagodafák, nyugati ostorfák láthatók mindenfelé.
A Kert igazi dendrológiai gyűjteménnyé válása Vigyázó Sándor gróf nevéhez fűződik, aki szenvedélyes, művelt és céltudatos kertészkedő is volt. A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben francia és német kertészetekből behozatott és hazai birtokosokkal cserélt fák és cserjék százait ültették el a birtok kertészei, híven a kor divatjának, létrehozva Magyarország egyik legjelentősebb gyűjteményes, dendrológiai kertjét. A világ kitágulása, a felfedezések, az egyre gyorsabb szállítójárművek erre nagyszerű lehetőséget nyújtottak. A Dendrológiai gyűjtemény a századfordulóra érte el virágkorát. A 96 éves korában elhunyt gróf halála után még mindig csodálattal ír a hanyatló kertről Mágocsy-Dietz Sándor botanikaprofesszor: „Legnagyobb benyomást kelt még a laikusban is, és még inkább a kertkedvelőkben a fás növények nagy változatossága…”
A két háború között fejlesztések már nem történtek, s a szakszerűtlen kezelés, az elhanyagoltság, a Kert felének gyümölcsössé alakítása a fajgazdag gyűjtemény kárára vált. A Kutatóintézet megalapításával (1952) együtt azonban megkezdődött a modern botanikus kert kialakítása, amely mára 3300 taxonjával az ország leggazdagabb dendrológiai gyűjteménye, köszönhetően a nemzetközi tudományos magcserében végzett aktivitásunknak, a távoli földrészekre vezetett gyűjtőexpedícióknak és a bőkezű donoroknak.
Szerkezete
A nem mindenben kedvező környezeti viszonyok (tápanyagszegény, meszes homoktalaj, aszály, fagyzugos völgyfekvés) nagymértékben meghatározzák az itt tartható fajokat. Senki ne keresse a savanyú talajokat igénylő fákat és cserjéket, köztük például a rododendronokat Vácrátóton. A kevésbé télálló növények is hiányoznak, és a vízigényesebbek is csak az öntözőhálózat segítségével tarthatók jó állapotban.
A gyűjtemény jellegét három fő elv határozza meg: megőrizni a műemléki kert történeti szerkezetét, földrajzi jellegű parcellákba rendezni az új telepítéseket és csak a viszonyoknak megfelelő, jó kondícióban tartható növényeket nevelni.
A Dendrológiai gyűjtemény ékességei százados faóriások. A mérsékelt égöv minden részéről származó fajok nagy számban képviseltetik magukat, de a gyűjteményrész kiemelkedő értéke a közép- és kelet-ázsiai fák és cserjék sokasága.
Kimagasló több lombos nemzetség, így a juhar (Acer), a hárs (Tilia), a nyír (Betula), a lonc (Lonicera), a borbolya (Berberis), az orgona (Syringa), a kőris (Fraxinus), a madárbirs (Cotoneaster) a bangita (Viburnum) stb. jelenléte. A rózsafélék (Rosaceae) családjából is igen gazdag a gyűjtemény, de szintén megtalálunk itt sok különleges nyitvatermőt. Sok a ritka, a hazai gyűjteményekben csak itt, s az európaiakban is kevés helyen fellelhető fa- és cserjefaj. Bár a Botanikus Kert elsősorban a természetes élőhelyek alapfajait gyűjti, fontosabb kertészeti fajtákkal is találkozhatunk a gyűjteményben. A Dendrológiai gyűjteményből több mint másfélezer taxon a hazai génmegőrzési programban is nyilvántartott.
A Dendrológiai gyűjtemény jellege és kiterjedése miatt meghatározza a botanikus kert látványát és hangulatát. Leglátványosabb az április 20. és június 20. közti fő virágzási időszakban, illetve az október első felére eső, pompás lombszíneződés idején.
