A Nagy-tó-partján futó út mellett jókora vérmogyoró (Corylus maxima ‘Purpurea’) bontogatja barkáit. Fiatal hajtásai szürkék, mirigyszőrösek. Nagy (14 cm) szíves vállú, kerekded levelei néha enyhén karéjosak, felső részükön kétszeresen fűrészes szélűek.
Makktermését körülölelő, karéjos fogas csúcsú kupacslevelek a termés fölött palackszerűen összeszűkülnek. Az alapfaj erről kapta nevét is: csöves mogyoró. Olajtartalmú magja rokonához, a közönséges mogyoróhoz hasonlóan ehető. Délkelet-Európától Kis-Ázsián át egészen a Kaukázusig honos, fényigényes cserje. Legismertebb fajtáját, a vöröslő barkájú, levelű és termésű ‘Purpurea’-t (emellett állunk), gyakran ültetik kertekben és parkokban.
A hónap érdekességei sétalap Jegypénztárunkban kérhető, illetve innen letölthető:
