Biológiai védekezés

A termesztett szántóföldi, kertészeti és erdészeti növényeinknek számos kártevője ismert, gondoljunk csak a növényi nedvekkel táplálkozó levéltetvekre vagy akár a leveleket és gyümölcsöket fogyasztó lepkehernyókra. Ezen növényfogyasztók jelentős mértékű felszaporodása a növények állapotának romlásával és súlyos termésveszteséggel járhat együtt. Ennek megakadályozása érdekében gyakran a kémiai növényvédelem módszereit alkalmazzuk, amelyek mindamellett, hogy jelentős környezetvédelmi problémákat idéznek elő, súlyos egészségügyi kockázatokkal is járnak. Fontos tudni, hogy a természetben számos olyan élőlény fordul elő, amely hozzájárul a kártevők számának szabályozásához, így egy környezetbarát növényvédelem kialakításához, azaz a biológiai védekezéshez. Ide tartoznak például különböző ragadozó ízeltlábú élőlények, mint például a pókok és katicabogarak, az élősködő életmódot folytató fürkészlegyek és darazsak, sőt a madarak is, hiszen a költési időszakban jelentős mennyiségű rovart gyűjtenek össze a fiókáik nevelése céljából. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezeknek az élőlényeknek a terjedését, így a kártevők szabályozásában betöltött szerepét számos tényező befolyásolhatja. Kutatócsoportunk a biológiai védekezéssel kapcsolatos kutatásait elsősorban a tájban és az adott élőhelyeken bekövetkező változások figyelembevételével végzi.

Levéltetű telep juharfa levelén (fotó: Korányi Dávid)

A természetes élőhelyek, mint például a gyepek vagy az erdősült területek fontos szerepet töltenek be különböző rovarfogyasztó madár és ragadozó ízeltlábú együttesek megőrzésében, hiszen nemcsak búvóhelyeket, hanem különféle táplálékforrásokat is biztosítanak azok számára. Ennek köszönhetően jelentős mértékben járulhatnak hozzá a környék növényfogyasztóinak – beleértve a termesztett növényeink kártevőinek – biológiai szabályozásához. Ezek az élőhelyek azonban a különböző emberi beavatkozások következtében jelentős változásokon mennek keresztül. Az egyik ilyen legjelentősebb beavatkozást az intenzív mezőgazdasági területek térnyerése jelenti, aminek köszönhetően a természetes élőhelyek zsugorodnak, feldarabolódnak és a megmaradt élőhelyfoltok egyre inkább elszigetelődnek. Mindemellett az adott élőhelyek is alapvető változásokon mennek keresztül (pl. a növényzet átalakulása, fajgazdagságának csökkenése), hatást gyakorolva a hasznos szervezetekre és azok tevékenységére. Kutatásaink során többek között a mezőgazdasági tájhasználat által különböző mértékben elszigetelődött gyepeken mérjük fel a ragadozást (predációt), mint a biológiai védekezés egyik típusát, az élőhelyfolt helyi sajátosságainak figyelembe vételével.

A természetes gyepek számos hasznos élőlénynek adnak otthont (fotó: Lakatos Tamás)

A települések számának és méretének növekedése szintén befolyásolja a biológiai védekezést, hiszen számos élőhely – többek között az erdők – feldarabolódásával és megszűnésével jár együtt. Ugyanakkor a falvak és városok jelenlétének akár pozitív hatásai is lehetnek, hiszen egy agrártájban elhelyezkedő, kertekben és fasorokban bővelkedő falu vagy akár egy összetettebb élőhelyként szolgáló városi park elősegítheti a hasznos szervezetek megtelepedését. A településeken belüli biológiai védekezéssel kapcsolatos kutatások különösen fontosak, hiszen a kémiai növényvédelemi megoldások még több kockázattal járnak ezeken a területeken. Éppen ezért kutatásainkban erdei és mezőgazdasági tájban elhelyezkedő falvakban és különböző városi zöldterületeken belül (például parkokban, növekvő beépítettség mellett) vizsgáljuk a madarak és a ragadozó ízeltlábú szervezetek jelenétét, valamint az általuk kifejtett biológiai védekezés mértékét.

NULL