Számos növény és állat rendelkezik egyeden belül ismétlődő sajátságokkal, gondoljunk csak a fa leveleire vagy egy madár egyszerű hangokból felépülő összetett énekére. Ha az egyes egyedek ismétlődő tulajdonságai szisztematikusan eltérnek más egyedek tulajdonságaitól (például az egyik egyednek többnyire nagyobb levelei vagy virágai vannak, mint egy másik egyednek), akkor beszélünk személyiségről. Állati személyiségek esetében olyan viselkedési különbségek vannak egy faj különböző egyedei között, amelyek hosszútávon és eltérő élethelyzetekben is fennállnak, vagyis konzisztensek (például egy versenytársaival agresszív módon viselkedő egyed agresszíven lép fel a ragadozóval szemben is).
Az ismétlődő sajátságok tehát egyrészt az egyedek közti különbségeket írják le, másrészt szerepük van az egyedeknek a változékony környezethez való rugalmas alkalmazkodásában. Az egyedek ugyanis képesek bizonyos keretek közt más-más tulajdonságokat felvenni, azaz eltérő környezetben ugyanaz az egyed másképpen viselkedhet (gondoljunk csak arra, hogy az ember is másként lép fel, ha egy egérrel vagy egy medvével találkozik). Így az ismétlődő sajátságok az egyed plaszticitását is meghatározzák. A személyiséggel összefüggő kutatásainkat a konzisztencia és plaszticitás kettősségének figyelembevételével végezzük.
Állatok
Az állatok egyik legjellegzetesebb sajátsága a viselkedés, így az állatok személyisége és plaszticitása a viselkedéses bélyegeken keresztül tanulmányozható. Egy fajon belül gyakorlatilag nincs két olyan egyed, amelyik ugyanúgy viselkedne: vannak olyan egyedek, melyek félénkebben viszonyulnak a környezetükhöz (például kevésbé agresszívek, félnek a ragadozóktól, vagy óvatosan mozognak új területeken), míg mások sokkal bátrabb stratégiákat folytatnak. A természetben, ahol gyakran előre nem jósolható környezeti tényezők uralkodnak, hol az egyik, hol a másik stratégia lehet előnyös. Így a fennmaradó populációban a félénk és bátor személyiségek keverednek, a változékony környezet egy heterogén struktúrát konzervál.
Az elkülönülő személyiségek mellett az egyedek megőriznek egy bizonyos fajta plaszticitást is viselkedésükben, hogy az éppen ható környezeti tényezőre a legoptimálisabb viselkedéssel válaszoljanak (ezért nem énekelnek a madarak nagyon hidegben vagy amikor egy ragadozó éppen jelen van). A plaszticitás és az egyedek közti személyiségbeli különbség tehát az alapja annak, hogy az állatok hogyan alkalmazkodnak a környezetükhöz. Kutatásainkban azt vizsgáljuk, hogy a klímaváltozás (és minden, ember okozta környezeti változás) hatására, hogyan tolódik el az állati populációk személyiségben megnyilvánuló struktúrája, illetve hogyan tolódik el az egyeden belüli plaszticitás.
Növények
Noha a növények olyan értelemben vett viselkedésre, mint az állatok, nem képesek, növekedésük és szaporodásuk módosulásával válaszolni tudnak a környezetükben előforduló források (például a fény, a víz vagy a tápanyagok) mintázatára. Napjaink gyors környezeti változásai különösen nagy kihívást jelentenek a növények számára, amelyek – helyhez kötött életmódjuk miatt – nem vagy csak korlátozott mértékben képesek megkeresni a számukra megfelelő életfeltételeket. A növényeknek a megváltozott környezeti tényezőkre adott, nem örökíthető válasza, úgynevezett plasztikussága ezért fontos szerepet játszhat például egy növénypopulációnak, illetve közösségnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásában, így a fennmaradásában.
Kutatásaink során homokpusztagyepi növényfajok növekedési és szaporodási tulajdonságainak (például a maghozamnak vagy a virágzás idejének) a csapadékváltozásokra adott válaszait tanulmányozzuk. Egyrészt nyomon követjük e tulajdonságok változásait aszályok, illetve öntözés hatására egy kiskunsági terepkísérletben, másrészt növénynevelési kísérletekkel vizsgáljuk az egyedeknek a szárazsággal szemben mutatott toleranciáját. Eredményeink hozzájárulhatnak a klímaváltozással várható növényzeti átrendeződések előrejelzéséhez, valamint a homoki gyepek olyan, gazdasági jelentőséggel is bíró tulajdonságainak a megőrzéséhez, mint például a szélerózió csökkentése vagy az üvegházhatás mérséklése (szén-dioxid-elnyelés).
- Sok állat elfelejt félni az ember közelében
- Az emberhez szokott vadállatok elfelejtenek védekezni a ragadozók ellen
- Nincs visszaút. Urbanizáció – A városokba betérő állatokat nem követik a ragadozók
- A madarak éneke folyamatosan változik egész életükben
- Miért és kinek szól a dal? Avagy a madárének nyomában – Garamszegi László Zsolttal, az Ökológiai és Botanikai Intézet igazgatójával találkoztunk
