Természetpusztításunk mára olyan szintet ért el, hogy nem elegendő a megmaradt értékek megőrzése, hanem alapvető fontosságú az élőhelyek helyreállítása is. Ebben eddig sajnos nem jeleskedtünk kellőképpen, nem véletlen, hogy az ENSZ a 2021–2030 közötti időszakot az ökoszisztéma-restauráció évtizedének hirdette meg. A hétköznapi életben sokan csak „zöldítésként” tekintenek az elpusztított élőhelyek területének helyreállítására. Elég, ha megnő a fű és nem a sárban taposunk.
Ennél azonban sokkal bonyolultabb az a folyamat, amelynek során megkíséreljük az eredeti életközösség legalább főbb elemeinek helyreállítását.
Számos kérdés vetődik fel: milyen élőhely volt ott korábban, melyik időszakra nyúljunk vissza, hiszen az emberi tájhasználat már évezredes időléptékben átalakította az élőhelyeket. Milyen fajokat válasszunk, amelyek az élőhely alapvető struktúráját biztosítani tudják, és tűrik a klímaváltozást? Honnan szerezzük be a szaporítóanyagokat, magokat, hiszen ezek nem találhatók meg a kertészetekben? És ez csupán néhány szempont a sok közül, melyek az élőhelyek helyreállítása, az ökológiai restauráció során felvetődnek. Csak kutatással kereshetjük meg a tudományosan megalapozott válaszokat – ezzel foglalkozik a Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport.
Az előrejelzések szerint Európában 2015 és 2030 között a mezőgazdasági területek mintegy 11 százalékát fogják kivonni a művelésből. Ez a folyamat Magyarországot is érinti, és a legkevésbé termőképes, homokos talajú szántóföldek felhagyása a legjellemzőbb. Ezek a felhagyások lehetőséget teremtenek a honos növényzet és állatvilág visszatelepedésére. A folyamat azonban több évtizedet is igénybe vehet, ami alatt kedvezőtlen folyamatok is beindulhatnak, például az özöngyomok elterjedése, amelyek mind a mezőgazdaság, mind a természetvédelem számára gondot jelentenek.
A Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport olyan módszerek kifejlesztésén dolgozik, amelyekkel a homoki növényzet visszatelepedése felgyorsítható, restaurálható. Eddig a homoki fajok magvetése bizonyult a leghatékonyabb módszernek, amelyhez a Pannon Magbankban egy-két évig tárolt magok is alkalmasak. Magok hiányában a magéréskor levágott friss vagy bálázott széna is megfelelő a magbevitelre. Magbevitellel akár tizedére csökkenthető az az időtartam, ami alatt a honos fajok meg tudnak jelenni egy-egy felhagyott területen. Ezt kiegészítheti a kaszálás, ami megakadályozza a területek becserjésedését, illetve különösen a korábban erősen műtrágyázott területeken a talaj tápanyagtartalmának csökkentését célzó módszerek. Ezekkel a módszerekkel nemcsak a természetvédelmi kezelésbe tartozó állami földek, de akár ipari külterületek természetközeli parkosítása is megvalósítható, ami hosszabb távon költséghatékony, ugyanakkor természeti örökségünk fenntartását is szolgálja.
Az élőlények fajon belül is alkalmazkodnak a környezetükhöz, és ez az alkalmazkodás a generációk között is fennmaradhat. Ha egy másik környezethez szokott növényt vetünk el, az rosszul tűrheti az új környezetét, és ezzel veszélyeztetni a restaurációs beavatkozás sikerét. Ezért lehetőség szerint helyi szaporítóanyagot kell használni, ez azonban általában nem áll rendelkezésre, hiszen éppen a helyi ökoszisztéma állapotát szeretnénk helyreállítani, ami elpusztult. A telepítések szabályozására úgynevezett magtranszferzónákat vagy származási zónákat hozhatunk létre, melyeken belül a fajok alacsony kipusztulási kockázattal telepíthetők át. Magyarországra ilyen zónákat hoztak létre a kutatók biogeográfiai régiók és vegetációs modellek felhasználásával. A jelenlegi adminisztrációs régiók helyett ezek használatát javasolják a gyepfajok vetése során. Új módszert fejlesztettek ki a zónalehatárolás megbízhatóságának elemzésére, valamint azt is megvizsgálták, hogy mennyi a zónák optimális száma, és azt kapták, hogy a hétzónás változat bizonyul az elemzésben megfelelőnek. További kísérleteket folytatnak az eredmények gyakorlatban való tesztelésével: csíráztatási, genetikai vizsgálatokkal és a faji jellegek elemzésével kutatják, hogy a fajon belüli változatosság mennyire követi a zónahatárokat.
Katalin Török, Ferenc Horváth, Anna Kövendi-Jakó, Melinda Halassy, János Bölöni, Katalin Szitár. 2019. Meeting Aichi Target 15: Efforts and further needs of ecological restoration in Hungary, Biological Conservation, Volume 235, Pages 128-135.
Csákvári Edina1,2, Horváth Ferenc1, Molnár Zsolt1, Halassy Melinda1. Homoki élőhelyek regenerációs képességének országos szintű vizsgálata. In: Fazekas István, Lázár István (eds). Tájak működése és szerkezete. DEBRECEN, 2019 pp 231-236.
Melinda Halassy, Zoltán Botta-Dukát, Anikó Csecserits, Katalin Szitár, Katalin Török. 2019. Trait-based approach confirms the importance of propagule limitation and assembly rules in old-field restoration. Restoration Ecology 27:840-849.
Kövendi‐Jakó, A., Szitár, K., Halassy, M., Halász, K., Mojzes, A., Török, K. Effect of seed storing duration and sowing year on the seedling establishment of grassland species in xeric environments. Restoration Ecology.
Kövendi-Jakó, Anna ; Halassy, Melinda ; Csecserits, Anikó ; Hülber, Karl ; Szitár, Katalin ; Wrbka, Thomas ; Török, Katalin: Three years of vegetation development worth 30 years of secondary succession in urban-industrial grassland restoration APPLIED VEGETATION SCIENCE 22(1),138-149. (2019)
Reis, B. P., Kövendi‐Jakó, A., Szitár, K., Török, K., & Halassy, M. Long‐term effect of mowing on the restoration of Pannonian sand grassland to replace invasive black locust plantation. Restoration Ecology.
Halassy, M., Kövendi‐Jakó, A., Reis, B., Szitár, K., Seyidova, Z., & Török, K. N immobilization treatment revisited: a retarded and temporary effect unfolded in old field restoration. Applied Vegetation Science,
Halassy, M., Csecserits, A., Kovacsics-Vári, G., Kövendi-Jakó, A., Reis, B. P., & Török, K. (2020). First year woody survival supports feasibility of forest-steppe reconstruction as an alternative to landscaping in industrial areas. Ecological Engineering, 158, 106050.
Cevallos, D., Bede‐Fazekas, Á., Tanács, E., Szitár, K., Halassy, M., Kövendi‐Jakó, A., & Török, K. (2020). Seed transfer zones based on environmental variables better reflect variability in vegetation than administrative units: evidence from Hungary. Restoration Ecology, 28(4),
911-918.
Török, K., Cevallos, D., & Bede-Fazekas, Á. (2020). Származási régiók növényföldrajzi felülvizsgálata honos fajok magjainak restaurációs célú felhasználására = Vegetation-Based Survey of Seed Transfer Zones for Restoration. TERMÉSZETVÉDELMI KÖZLEMÉNYEK, 26, 109-119.
