Sok látogatónk hívja fel a figyelmünket arra, hogy széncinegéket láttak az Orchideaházban, és engedjük ki őket (a madarakat) a szabadba, mert maguktól nem képesek kijutni.
Nos, a helyzet szerencsére ennél jóval kevésbé drámai. A cinegék élelmes madarak, megtalálják a rést a bejutáshoz és a kijutáshoz is. Az üvegházba szándékosan repülnek be, hiszen vonzza őket a ragadozóktól mentes, fűtött tér, ahol még ínyencfalatok is akadnak. Bizony, télidőben, amikor a cinege szűkében van az eleségnek, a 23-25 fokban burjánzó trópusi növényzet ontja magából az ízeltlábúak és férgek tömegeit, amit a madárkák előszeretettel csipegetnek a levelekről, ágakról, mindenféle zugokból. Ezzel óriási hasznot hajtva a Kertnek, a vegyszeres növényvédelmet is kiegészítik.
Apropó, növényvédelem. Felmerülhet a kérdés, nem mérgezzük-e meg a madarakat is a tápálálékláncon keresztül, hiszen élénken élnek bennünk a Néma tavasz sorai. A válasz ismét nemleges, mert csak olyan növényvédőszert használunk, amely specifikus egy adott kártevőcsoportra, a készítmények melegvérűekre nem hatnak. Ezzel jól egybecseng, hogy az üvegházakban nem szoktunk találni elpusztult vagy betegnek látszó madarakat. Olyannyira, hogy az elmúlt években szerencsénk volt vendégül látni széncinegéket, kékcinegéket, ökörszemeket, vörösbegyet, a fekete rigók pedig rendszeresen fészkelnek is üvegházainkban. Pár éve a jádelián (Strongylodon macrobotrys) Orchideaházban élő példányában elrejtve költött egy pár, a fészküket pedig – szokatlanul egzotikus módon – Tillandsiával bélelték.
Egy szó mint száz, köszönjük, hogy Látogatóink figyelmesek, aggódnak a látszólag csapdába keveredett cinegékért, ám ilyenkor inkább álljunk meg egy kicsit, merevedjünk mozdulatlanná, ne próbáljuk meg „megmenteni” e hasznos albérlőket!
Köszönettel: az Üvegház dolgozói
