1. Főoldal
  2. //
  3. Tudomány
  4. //
  5. Az özönnövények veszélyei

Az özönnövények veszélyei

Amikor távoli tájakra utazunk vagy természetfilmeket nézünk, rácsodálkozunk az egzotikus növények szépségére, és könnyen megfordulhat a fejünkben, hogy milyen szépen mutatnának ezek a saját kertünkben is. De valóban jó ötlet más földrészek növényeit betelepítenünk? Az esetek többségében ezzel nem okozunk semmi problémát, de vannak olyan behurcolt fajok, amelyek gyorsan terjednek, és kiszoríthatják az itt élő őshonos fajokat. Az emberi közreműködéssel bekerült fajok spontán terjedését nevezzük biológiai inváziónak, az így terjedő növényeket pedig özönnövényeknek. A szakemberek véleménye szerint a természetes élőhelyek átalakítása és a klímaváltozás mellett ez a biológiai sokféleségre leselkedő legnagyobb veszély.

Első pillantásra meglepő, hogy más földrészeken élő növények felülkerekedhetnek a hazai fajokkal való versengésben. Valójában a szándékosan betelepített vagy véletlenül behozott fajok többsége nem válik özönnövénnyé. Az özönfajok azonban komoly gazdasági, egészségügyi és természeti károkat okoznak. Ilyen például a parlagfű, amely mára a legfontosabb szántóföldi gyommá vált, és a virágpora által okozott szénanátha minden ötödik ember életét megkeseríti Magyarországon. A kutatók vizsgálatai alapján, ha felhagyunk a talajműveléssel, gyorsan kiszorul, de a magja a talajban évtizedekig életképes, és egy újabb talajbolygatás után a növény ismét megjelenik.

Fontos területe kutatásoknak az özönnövények elterjedésének felmérése és az őshonos fajokra gyakorolt hatásuk dokumentálása. Kimutatható például, hogy az idegenhonos fafajú ültetvények nem biztosítanak megfelelő élőhelyet az erdei növényfajoknak, a virágban gazdag réteket ellepő aranyvessző pedig a vadméhközösségeket szegényíti el. Az özönfajok gazdasági hasznának (akác, méhlegelőnek használt fajok) és az általuk okozott környezeti károknak az összevetéséhez az ilyen vizsgálatok jelentik a tudományos alapot.

A legjobb védekezés, ha már a későbbi özönnövény megjelenését is meg tudjuk akadályozni. Ezt szolgálja például az európai uniós tiltólista. Amennyiben már megjelent a természetben az új faj, akkor minél hamarabb védekezünk, annál sikeresebben és hatékonyabban tehetjük azt meg. Ehhez fontos az ilyen új megjelenések korai felismerése. Kutatók nemrégiben például a fügekaktusz kiskunsági előfordulásaira hívták fel a figyelmet.

Botanikus kertünkben sok más földrészről származó növényfajt mutatunk be. Egy ilyen gyűjtemény, ha nem járunk el kellő gondossággal, további inváziók kiindulópontja lehet. A múlt tapasztalatai alapján igyekszünk elkerülni ezt a veszélyt, és folyamatosan figyeljük a fajok spontán terjedését a kertben és a kert körül. Ezek a megfigyelések abban is segítenek, hogy kollégáink szép és a természetre sem veszélyes fajokat ajánlhassanak a dísznövénytermesztőknek.