1. Főoldal
  2. //
  3. Tudomány
  4. //
  5. Az ősi építmények különleges...

Az ősi építmények különleges ökológiája

Az ökológiai jelenségek megértésénél fontos, hogy ne csupán a biológiai folyamatokat vizsgáljuk, hanem vegyük figyelembe az emberiség történelmét, kultúráját és a tájhoz való viszonyát, melyek jelentősen formálják a múltbeli és jelenkori élőhelyek képét. A természetvédelemmel kapcsolatos kutatások egy érdekes irányvonala, amikor azt vizsgáljuk, hogy az ember által létrehozott ősi építmények (mint például a földvárak, a templomkertek vagy az ősi temetkezési halmok) hogyan járulnak hozzá az élővilág megőrzéséhez a napjainkra erősen átalakult és intenzíven használt tájakban. Az ÖBI Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport a kunhalmokkal (más néven „halmok” vagy „kurgánok”) kapcsolatos kutatásai során azt vizsgálja, hogy a halmokon fennmaradt gyepi fajokat, valamint a kiemelkedő faji sokféleséget milyen ökológiai folyamatok tartják fenn, milyen emberi tevékenységek veszélyeztetik, és hogy mit tehetünk megőrzésük érdekében.

A kunhalmok, melyeket a réz- és a vaskor során temetkezési céllal építettek az akkor itt élő sztyeppei nomád népek, a magyar alföldi táj jellegzetes elemei. A piramisokkal egyidős, sokszor négy-ötezer éves temetkezési halmok az építésüket követő évezredek során számos új funkciót töltöttek be, őr- és határhalomként szolgáltak, az Árpád-kor óta pedig temetőket létesítettek rajtuk. Sok esetben ezekre az évezredes „szent helyekre” templomokat és kálváriákat épített az utókor, fenntartva a halmok szakrális fontosságát. Halmaink azonban nem csupán régészeti és táji értéket képviselnek, de számos, az ember által jelentősen átalakított tájban veszélyeztetetté vált szárazgyepi növény- és állatfaj számára is menedéket nyújtanak.

Magyarország, Bulgária, Ukrajna és Oroszország mezőgazdasági tájaiban a halmok sok esetben élőhelyszigetként működnek: bár szántóföldek tengere veszi őket körbe, a halmok megőrizték az évezredes korú ősi gyepi állományokat, amelyek már az emberi civilizáció robbanásszerű növekedése előtt is jelen voltak a tájban. Ennek oka, hogy a halmok meredek oldalai megnehezítették beszántásukat, sok esetben pedig azok szakrális jellege (például egy templom vagy kereszt jelenléte) óvta meg a gyepet és a gyepi fajokat a pusztulástól. Bolygatatlanságuk és a nagy élőhelyi változatosság miatt a gyepekkel borított halmok kis területük ellenére kiemelkedően magas fajgazdagságot képesek fenntartani. Ezt jól példázza egy korábbi kutatás, melynek során 168 halmon (melyek összesített területe csupán 50 hektár) összesen 469 növényfajt találtak, amely Magyarország teljes flórájának 17 százaléka.

A halmok nagy élőhelyi változatossága az eltérő kitettségű lejtőkön kialakuló különböző klimatikus és talajtani különbségeknek köszönhető. Az északi lejtők hűvösek és nedvesek, a déli lejtők melegek és szárazak. Így bár a halmok csupán pár méter magasak, a klimatikus különbségek oly mértékűek is lehetnek az északi és a déli oldalak között, mint ami egy több száz méter magas hegy lába és csúcsa között tapasztalható. Ezt tükrözi az oldalak növényvilága is: északon sok esetben erdőssztyeppi (csattogó szamóca, koloncos legyezőfű, macskahere), a déli oldalon pedig sztyeppi (kunkorgó árvalányhaj, taréjos tarackbúza) fajokat találhatunk.

Érdekes módon, bár sok halom körül a gyepeket csak néhány száz éve szántották be, a halmokon kialakult kis élőhelyszigetek növényzete gyorsan reagált a változásokra. Magyarországi halmok vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy a szántókkal körülvett halmokon sok esetben olyan fajok maradtak fenn, melyek sajátosságai az óceáni szigeteken kialakult, akár több tízezer éves növényzet sajátosságaira hasonlítanak: a nagy kiterjedésű szántók a nyílt tengerekhez hasonlóan elszigetelik a szárazföldi fajok populációit egymástól. Így például az óceáni szigetekhez hasonlóan a halmok fajaira jellemző a nagy magméret, a hosszú élettartam és az önbeporzásra való képesség, mely sajátosságok alkalmassá teszik a fajokat a hosszú távú fennmaradásra izolált élőhelyeken is.

Az eurázsiai halmok és élőviláguk megőrzése korunk fontos feladata. A megőrzéshez a halmok élővilágának ökológiáját célzó kutatások mellett olyan gyakorlati információkra is szükség van, hogy hol találhatók halmok, milyen növényzet van rajtuk, és mi veszélyezteti a létüket. A kutatócsoport számos nemzetközi kutató segítségével létrehozott egy egész Eurázsiát lefedő online adatbázist, amely biztosítja ezeket az adatokat a természetvédelem és az érdeklődők számára. A már több mint 3000 halom adatait tartalmazó adatbázis egyaránt áll a gyakorlati természetvédelem és az érdeklődő nagyközönség rendelkezésére.