A Nemzeti Botanikus Kert egyik hatalmas értéke (szellemi, kultúrtörténeti vagyona), hogy egy egykori kastélykertben születhetett meg, ami a XIX. század végére igen értékes kertművészeti alkotássá vált. Mit is jelent ez? Az 1800-as évek első felében egy egyszerű, átlagos angolkert lehetett a helyén, amelyben – a korábbi idők kertdivatjára jellemző szigorú, mértani formák helyett – a természet lágyívű vonalvezetése szerint alakították ki az akkori udvarház körüli kertet. Ez természetesen a kerti utakra is igaz volt: kanyargós, íves, szabálytalan formák jellemezték.
A kor divatjának megfelelően a városokban létrejövő parkokban és a nemesi kúriákban is megjelentek a hatalmas lombkoronát kifejlesztő, termetes, hazánkba újonnan bekerülő fafajok, köztük a pagodafa, a fekete dió és a platán. Ez utóbbi nevét is kölcsönzi ennek az időszaknak, amit „platánkor” kifejezéssel illet a szakirodalom.
Hatalmas, gyönyörű példányok láthatóak Botanikus Kertünkben is, hol egyesével, szoliterként, hol csoportokban. Ebből az időszakból országszerte igen sok tekintélyes platán áll még kastélykertekben, közparkokban. És mivel ez a korszellem a tájképi hatásokat, látványokat részesítette előnyben, szerencsésen a természetes növénytakaró képviselőiből is számosat meghagytak a parkok kialakításakor. Vácrátóton a Sződrákosi-patak partmenti területeinek jellemző ligeterdei fafajai a mai napig megtalálhatók: tölgyek, kőrisek és szilek (egy óriás vénic-szil élte túl a szilfavészt) mára több mint kétszáz éves példányai váltak a tájképi kert elemeivé.
A második katonai felmérés (1806–1869) térképlapján már a patakon túli terület is a kerthez tartozott, de kertszerűen a patakon inneni területek voltak kialakítva, az előbb leírtak szerint. A XIX. század utolsó harmadában hatalmas minőségi ugrás történt a kert kompozíciójában. Az új tulajdonos, Vigyázó Sándor roppant méretű szellemi és anyagi tőkét fektetett a fejlesztésébe, miután 1871-ben megvásárolta a vácrátóti birtokot. Megbízta a kor egyik legnevesebb, Angliában képzett kertészét-kerttervezőjét, Jámbor Vilmost a vácrátóti kert új tervének elkészítésével. (Jámbor Vilmos többek között Alcsúton és a Margitszigeten is dolgozott.)
Christian Cay Lorenz Hirschfeld német filozófus Európa-szerte nagy hatással volt a kor kertépítészetére. Tanai szerint a kertnek a lelket kell megmozgatnia. Különböző hangulatú részletek, képek létesítését kívánja: az élvezet, a boldogság, a nehéz szív, a csodálat, a lenyűgöző nagyság, az áhítat, a vadság, a meglepetés, a tisztelet, a nyugalom és a béke hangulatait kell kiváltani. Ezek az elvek érhetők tetten a romantikus tájképi kertek megformálásában.
Az 1883-as kataszteri térképen már a patakra felfűzött tórendszer, a szigetek, a kertet gyűrűszerűen átfogó körút, valamint a kisebb kacskaringós sétautak is jól láthatóak. Ez a térképlap megjeleníti azt a fenyőgyűjteményt, amely a mostani sziklakert és az egynyári ágyások helyén állott a XX. század első harmadáig. A kert szerkezete, elemei tökéletesen megfelelnek a Nyugat-Európában az 1700-as évektől dívó mintának, amely a festészetből ismert képekre épít. Patak, tavak, vízesések, síkok és lankák, rétek, facsoportok, sűrűségek, sziklák, hidak, kerti lakok, gloriettek vagy szentélyek, romok – mind egy árkádiai táj hangulatának megidézői és térbeli megformálásai, mintha öröktől fogva így állnának ott a (már tudjuk: ember alkotta-átalakította) természet ölén.
A Vigyázó család kertjében is sorra épültek be a tájképi kert szentimentális hatást fokozó elemei: a különleges alakú és változatos lombszínű fák (például tornyos tölgyek, szomorú gyertyánok, vérbükkök), a három teljesen különböző karakterű tó, a kisebb-nagyobb szigetek, hidak, egy sziklamagason emelkedő filagória (a Ferenc-halom tetején), majd a Sziklaalagút és a Vízimalom, végül pedig a patak és az Iker-tó ölelésében a gótika korszakát idéző Műrom. Mindezek kialakításához persze évtizedek kellettek.
Az említett kataszteri térképen még csak a Nagy-tó és az Iker-tó látható, míg a Sziklás-tó, a páfrányos-árnyékliliomos sziklakertet („alpinetum”) magában foglaló vízesés és a fenyőfélékkel betelepített, hegyi szurdokot megformáló környezete a Vízimalommal csak ezt követően (az 1890-es években) került megvalósításra, végül a Műrom pedig “csak” 1904-ben készült el. Ez a „csak” szó annak tulajdonítható, hogy kivételes kortörténeti és kerttörténeti dokumentációt köszönhetünk az 1900-as Párizsi Világkiállításra készülő millenniumi Magyarországnak, amely viszont még nem tartalmazta a később elkészült Műrom képeit. A Világkiállításon bemutatott értékek között szerepelt egy száz magyar kastélyt és kastélykertet bemutató fényképsorozat is, amelynek elkészítésével Klösz Györgyöt, a neves budapesti fotográfust bízták meg. Így került valamikor 1895–1900 körül Klösz György Vácrátótra a Vigyázó-kastély fotódokumentációjának elkészítése céljából. Az akkor rögzített (és a Fortepan archívumában mindenki számára elérhető) képek lehetővé teszik, hogy összevessük a múltat a jelennel, a frissen elkészült kert arcát a mára évszázados kert arcával, hogy megismerhessük az időközben, a történelem viharos vagy épp szomorú időszakai alatt elvesztett épületeket, építményeket, és egyben segítik meghatározni a jövőbe mutató terveink irányát, támpontokat adva a helyreállítási és rekonstrukciós munkákhoz.
Ez a szerkezetében és alkotóelemeiben az utókor számára igen szépen megmaradt tájképi kert az egyetemes szellemi kultúra része, teljes egészében kettős védettség alatt áll: mint kerttörténeti örökség műemléki oltalmat, mint természeti örökség természetvédelmi oltalmat élvez. A történeti kertet nagyban gazdagítja, hogy 1961 óta botanikus kertként működik, és immár az ország legjelentősebb tudományos növénygyűjteményével rendelkezik.
Emblematikus történeti kertrészek
Nagy-rét
A kastély teraszáról elénk tárul a tájképi kertek egyik jellegzetes, elmaradhatatlan eleme, a széles tisztás, a Nagy-rét, amely vizuálisan is tágítja a kert szerkezetét. Ugyanilyen hatású a mögötte fekvő Nagy-tó víztükre és a még távolabb a dombra futó Nagy-vue. Az ilyen tisztásokat hajdani tervezőik változatos fákkal szegélyezték, így évszázados fák koronája alól szemlélhetjük a hosszan kinyíló teret.
Műrom
Az Iker-tó és a patak ölelésében, évszázados fák rejtekében áll az elmúlást megidéző, gótikus stílusú Műrom. Azt hihetnénk, időtlen idők óta áll itt, és aprózzák lassan a századok, pedig a kastélykert szinte legutolsó elemeként készült el 1904-ben. Eleve romnak épült, mint az a tájképi kertek korszakában teljesen természetes volt. Magyarországon is több neves kastélykertet díszített műrom, az egyik ilyen a híres Tatai Angolpark műromja. A rom mint kertművészeti elem már korábban is jelen volt az itáliai kertekben, de a XVIII. században új értelmezést és nagy figyelmet kapott.
Vízimalom
A legfeltűnőbb kerti stíluselem a Vízimalom, amely sohasem őrölt gabonát, se nem fűrészelt, se más munkát nem végzett, csupán dísznek, kerti pihenőhelynek készült 1890-ben. Korábban nádtető borította, jelenleg egy vele egykorú épület bontott cserepe fedi. A hangulatos faépület filmek kedvelt forgatási helyszíne is, melyek közül az 1943-ban Szeleczky Zita főszereplésével készült Zenélő malom című film után sokan így is nevezik. Átellenben a Sziklaalagút vezet ki egy tóparti hangulatos padhoz, ahonnan a Sziklás-tó vizét és környezetét szemlélhetjük.
Sziklás-tó környéke
A kertnek ezt a területét jelentősen átalakíttatta gróf Vigyázó Sándor. Újabb tavakat ásatott, a domborzatot is jelentősen átrendezték, és számos romantikus tájképi elemet alakítottak itt ki. Ehhez azonban nagy mennyiségű terméskő és szikla kellett. A hatalmas költséget a gróf állta, aki nem titkoltan az ország első számú adózója volt. A Vác feletti Naszály és a Csörög melletti bányából lóval, szekerekkel, emberi erővel több mint 12.000 óriási homokkő, mészkő és dolomitsziklát (nem egy közülük asztal nagyságú) hoztak és építettek be a Kertbe. A szeszélyes alakú Sziklás-tó egész környékét ezek a sziklák határozzák meg. Az egyik öblözetben 15 méter magasból vízesés bukik alá (ma is működik, de csak különleges alkalmakkor). A tó fölött lépcsősorokon megközelíthető pihenőket alakítottak ki, alattuk a kornak megfelelő óriási sziklakert illeszkedett a lejtőbe. Ma csak méretes teraszai láthatók, de a tervek között szerepel legalább részleges rekonstrukciója.
