Talán már sok látogatónkban felötlött, hogy a trópusi növényeink között megbújnak-e trópusi állatfajok. A broméliák állandóan vízzel telt kelyheiben vajon úszkálnak-e nyílméregbéka-lárvák, nyelvét nyújthatja-e ránk egy kaméleon a levelek közül, vagy nyakunkba pottyanhat-e egy kígyó az ágakról…?
Nos, gyorsan lőjük le a poént, trópusi kétéltű és hüllő fajok nem élnek a Nemzeti Botanikus Kert üvegházaiban, még terráriumban sem.
Hazai fajok viszont igen. Legfeltűnőbbek a gyíkok, ők előszeretettel sütkéreznek a Kaktuszház kövein, útjain, de felmásznak a kaktuszokra és a törzses szárazságtűrőkre is. Szerencsésebb látogatóink táplálkozás közben is rajtakaphatják a kis vadászokat, zsákmányból meg temérdek akad. A hazai két leggyakoribb gyíkfajt figyeltük meg eddig, a fürge gyík és a zöld gyík rendszeres lakója a naposabb üvegházaknak.
Egyéb hüllők is rejtőzködnek a zugokban, azonban ritkábban kerülnek szem elé. A Kert három siklófaja közül a kockás és a vízisikló jelenlétét bizonyítottuk eddig az üvegházakban. Mivel a növényházak többsége a Sződrákosi-pataktól néhány méterre épült, a vízhez kötött életmódú siklófajok hamar rátalálnak a résekre, melyek az állandóan párás, meleg terekbe vezetnek. Természetesen nincs félnivalónk a siklóktól, a prédáiknak annál inkább.
A kétéltűeket néhány békafaj képviseli, leggyakoribb vendég a barna és a zöld varangy, melyek a nedves, árnyékos Pálmaházba jutnak be időnként. Ők is hasznos tagjai az üvegházi faunának, a meztelencsigákat is mohón fogyasztják.
Bár a Botanikus Kert területén még számos hüllő és kétéltű faj él, egyelőre nem hatoltak be az üvegházakba. De nem is zárható ki jelenlétük, ezért továbbra is érdeklődve figyeljük, milyen állatfajok találják meg számításaikat az egzotikus körülmények közt.
Hazánkban minden őshonos hüllő és kétéltű VÉDETT!
– Halász Krisztián, kurátor, Üvegházi gyűjtemény –
