Noha a Szentírásban megjelenő ételeket és ízeket nagyon nehéz rekonstruálni, Fráter Erzsébet biológus, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetéhez tartozó Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátora megkísérelte összefoglalni a Kánaánban fellelhető növények és ételek kultúrtörténetét, az ott élő emberek ételeinek és táplálkozási szokásainak bibliai vonatkozásait.
A Szentély pusztulására és a könnyekre emlékeztető sós vízbe mártott kemény tojás, a páskavacsora keserű növényei, a kovásztalan kenyér hét napig tartó ünnepe, Salamon királyi lakomái, az ételcsodák, Jákob lencsefőzeléke, a tékozló fiú örömlakomával zárult története, Jézus utolsó vacsorája – a bibliai étkezések összefonódnak Isten akaratával, Isten áldása a bőséges termés, ahogy a bor, az olaj, a gyümölcsök is ezt szimbolizálják, míg az éhínség vagy a böjt Isten büntetésének megnyilvánulása. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent, A Biblia ételei című kötet tudományos alapossággal megírt mű, amely a Szentírásból vett idézetek mentén, azokat értelmezve mutatja be az alapélelmiszereket, a növénytermesztés és az állattartás hagyományát, de mesél a böjtről, az éhínségről, a szent és szimbolikus ételekről is, és sorra veszi a főzéshez kapcsolódó rituálékat.
Az akkori emberek ösztönösen tudták, mi jó a testüknek, hisz az alapvető táplálékok közé tartoztak az olyan, ma superfoodként emlegetett alapanyagok, mint az árpa, a füge, az olívaolaj vagy épp a datolya. Bár ezen a mediterrán és szubtrópusi éghajlaton élő népek táplálkozását alapvetően a zöldség- és gyümölcsfogyasztás határozta meg, fontos szerepe volt a tejtermékeknek és a halaknak is, hús azonban csak igen ritkán került az asztalra. Fráter Erzsébet kötetéből az is kiderül, hogy mi lehetett valójában a tiltott gyümölcs, mert az biztos, hogy nem alma volt, ahogy az is, hogy miként kerülhetett be a Bibliába a paradicsom kifejezés, hisz akkoriban ez a gyümölcs nem volt ismert arrafelé. Szó esik arról is, hogy miért is olyan talányos étel a manna, vagy hogy miért törték és nem vágták akkoriban a kenyeret, ahogy azt is meg lehet tudni, mi is volt a tejjel és mézzel folyó föld.
A Bibliából ismert főzési szokásokat sok helyütt a világban ma is őrzik, Közel-Keleten vagy Közép-Ázsiában például évezredek óta ugyanazt a hagyományt követi a kenyérkészítés, de a sütési technikák és a hűtési-fűtési praktikák sem igen változtak, ráadásul még az Erdélyben fellelt régészeti leletek, edények, sütési eszközök, szerszámok is bizonyítékként szolgálnak arra, hogy mennyire terjedtek el a világban az akkori népek által alkalmazott konyhai technikák. Az ételek azonban nem csak a test jóllakatására szolgáltak, sokszor szimbolikus jelentőséggel is bírtak: a keserű növények a pusztai vándorlás keservességét, a sósak a rabszolgaság könnyeit, az édes ételek pedig az örömöt és a reményt jelképezték az étkezésben.
Cikk forrása: Hang.hu
