A mag mint föld alatti raktár

Sok szempontból a magok képezik a növényi élet alapját, hiszen lehetővé teszik a növények terjedését, csírázását és megtelepedését. Emiatt a növényfajok és növényközösségek vizsgálatához nagyon fontos támpontot adnak a magökológiai ismeretek. Az ÖBI Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport a magok ökológiai szerepét vizsgálja. Vizsgálataikban a talajmagbankot mint a talajban levő rejtett diverzitást, valamint a magok terjedésének folyamatait kutatják. Eredményeiket olyan konkrét természetvédelmi problémák megoldásaira is felhasználják, mint például természetes élőhelyek helyreállítása vagy az inváziós fajok elleni védekezés.

Az alföldi szikes gyepekben a magbanknak fontos szerepe van a diverzitás fenntartásában Deák Balázs fotója

Magbank: rejtett diverzitás a talajban

A magbank a talajban található életképes magok összességét jelenti. Ez a szemünk elől rejtett, földalatti „raktárkészlet” biztosítja azt, hogy a gyepekben, erdőkben, vizes élőhelyeken a növények a számukra leginkább megfelelő időpontban tudjanak csírázni. Például az alföldi szikes gyepekben a változó vízállapot és a talaj nagy sótartalma miatt nagy sűrűségű a talajmagbank (több tízezer mag négyzetméterenként), melynek segítségével a növények képesek átvészelni a kedvezőtlen időszakokat. Vannak magok, amelyek évtizedekig is képesek csírázni. A legidősebb ismert életképes mag, egy szibériai habszegfű magja, több tízezer év után is megőrizte csíraképességét. A magbank ökológiai jelentősége óriási, és megismerése jelentős segítség a természetvédelmi kezelések tervezésénél. A magbank egyrészt képes megőrizni a múltbeli növényzet egy részét még olyan területeken is, ahol az egykori természetes növényzet már eltűnt vagy megváltozott. Ilyenkor megfelelő természetvédelmi kezelésekkel segíthetjük, hogy a magbank fajai újra benépesítsék a területet. Más esetben a magbank arra figyelmeztet, hogy nem megfelelő kezelés esetén gyomosodásra számíthatunk.

Csíráztatásos vizsgálatainkban a magbank és a magterjedés folyamatait kutatjuk, Miglécz Tamás fotója

Magterjedés: a növények világ körüli útja

A hajtásos növények többsége számára a magok biztosítják a terjedés lehetőségét. Számos növényfaj szeretne biztosra menni, ezért olyan stratégiákat fejlesztettek ki az evolúció során, amelyekkel különböző állatokat használnak „közlekedési eszközként”. Ezek a magok és termések horgokkal, tüskékkel, szálkákkal vagy ragadós felület segítségével hosszú időn át képesek megtapadni az állatok szőrén, így igen nagy távolságokat is megtehetnek. Ezek a potyautasok sokszor tapadnak cipőnkre, ruházatunkra is. Ezt a jelenséget kirándulás, séta vagy szabadtéri sportolás után sokszor saját ruházatunkon is megfigyelhetjük. Fontos különbség az ember és az állati terjesztő vektorok ökológiai szerepében, hogy az ember egymástól merőben különböző élőhelyek között mozog, például egy zsúfolt nagyvárosból eljuthat egy messzi, akár másik kontinensen fekvő természetvédelmi területre is. A globális népességnövekedés és az egyre nagyobb léptékű mobilitás miatt az emberek nagy számban és nagy távolságban terjeszthetnek magokat a ruházatukon.

Potyautas magok a bakancson, Deák Balázs fotója

A kutatócsoport különösen az ember segítségével terjedő potyautasokra kíváncsi. Kimutatták, hogy mindennapi életünk olyan mozzanataival, mint hogy hova megyünk, milyen ruhát viselünk vagy épp milyen hőfokon mossuk és hol teregetjük a ruháinkat, jelentősen befolyásoljuk a növények elterjedését és csíraképességét.

A közönséges bojtorján termése gyakori potyautas ruházatunkon, Miglécz Tamás fotója
Mosógépi mosást követően kicsírázott vadmurok-csíranövények, Miglécz Tamás fotója

Magok és természetvédelem

A kutatások legfőbb célja, hogy a magökológiai ismeretek hozzájáruljanak a természetvédelemhez. A magok jellemzőinek, csíraképességének ismerete alapvető fontosságú ahhoz, hogy olyan őshonos fajokból álló magkeverékeket lehessen összeállítani, amelyek az adott tájban és termőhelyi viszonyok között a legmegfelelőbbek. Számos kísérletben vizsgálják, milyen fajösszetételű és milyen mennyiségű magkeverék vetése a leghatékonyabb a kívánt természetvédelmi cél elérése érdekében. Kifejlesztettek egy új módszert, a kolonizációs ablakok létrehozását, melynek során magvetéssel kis biodiverzitási gócpontokat tudnak létrehozni a gyepekben, amelyekből a vetett fajok az idő során hatékonyan képesek kiterjedni. A módszert már több esetben is sikeresen használták a hortobágyi kunhalmok természetvédelmi célú gyepesítése során.

Őshonos fajokból álló fajgazdag magkeverék természetvédelmi célú gyepesítéshez, Miglécz Tamás fotója
Kolonizációs ablak: magvetéssel létrehozott biodiverzitási gócpont őshonos gyepi növényfajokból, Miglécz Tamás fotója
A Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport – életkép terepmunka után, Godó Laura fotója

NULL