Kínai csillagsom (Cornus kousa ssp. chinensis)

A kínai csillagsom (Cornus kousa ssp. chinensis) lombhullató cserje, vagy kisebb lombhullató fa. Ágai felállók, majd jellegzetesen emeletekbe rendeződők. Mint a somok többsége, tojásdad levelei keresztben átellenesen állnak, ősszel szép vörösre színeződnek. Apró virágai nem feltűnőek, annál látványosabb a gombvirágzatokat körülvevő, négy, kereszt alakban álló, krémfehér fellevél, amit virágnak nézhetünk. Ehető, édes terméseiből Kínában bort erjesztenek. Őshazája Közép- és Nyugat Kína, valamint Korea és Japán, hegyvidéki bokorerdőkben, cserjésekben gyakori növény. Sok szép fajtája van díszfaiskolai forgalomban. Ez az egyik megállója a 20 állomásból álló Kínai tansétának. A sétát végigjárva a jegypénztárban vásárolt tanséta füzet segítségével, még több mindent megtudhatnak a csillagsomról és betekintést kaphatnak a páratlanul gazdag kínai növénykultúrába.

Gyalogakác (Amorpha fruticosa)

A Rendszertani gyűjteményben a hüvelyesek (Leguminosae) családjának egyik ágyásában most virágzik a gyalogakác (Amorpha fruticosa). Bár „akácnak” hívjuk és azonos növénycsaládba is tartoznak, a virágai cseppet sem emlékeztet az akác fehér fürtjeire. Az apró lila, ritkábban halványkék virágoknak egy darab, széles sziromlevelük van, és 10 feltűnő, sárga porzójuk. A hengeres, felálló fürtvirágzatban tömörülő virágok jó mézelők. Kicsi, sarlószerűen görbült hüvelyterméseiben egy-egy sárgásbarna, fényes mag van. Páratlanul szárnyalt, összetett levelei mirigyesek, megdörzsölve jellegzetes szagúak. Észak-Amerika folyóparti, ártéri cserjéseiből származó melegkedvelő, fényigényes cserje. Európában mintegy 250 éve, díszkertekbe sövénynek, vasúti töltésekre és talajerózió ellen ültetik. Főleg utak és vízfolyások mellett, ártereken, bolygatott termőhelyeken meghonosodott, sajnos a Kárpát-medencében is sokhelyütt, agresszíven terjedve, mérhetetlen károkat okoz a természetes növényzetben.

Sárga borkóró (Thalyctrum flavum)

A Rendszertani gyűjtemény dombján helyet kapó boglárkafélék (Ranunculaceae) egyik ágyásában messzire sárgállik a másfél méteres magasságot is elérő sárga borkóró (Thalyctrum flavum) Délnyugat-Európában és Észak-Afrikában őshonos alfaja (glaucum). Ott mocsárréteken, patakpartokon él. Szára és 2-3-szor szárnyasan összetett levelei kékesszürkék. Apró, négy krémszínű takarólevelű virágaiból messzire kiállnak feltűnő, hosszú sárga porzói.

Járomlevél (Zygophyllum fabago)

A Rendszertani gyűjteményben az egyik kisebb ágyásban három család nyert elhelyezést, a sarkantyúkafélék, a gólyaorrfélék és a királydinnyefélék (Zygophyllaceae). A járomlevél (Zygophyllum fabago) görög eredetű nemzetségneve azt jelenti, hogy dupla (zygon) levelű (phyllon). Ha megfigyeljük lombját, ez jól illik rá, húsos, viaszos zöld levele két ovális levélkéből összetett. Kicsi, öt sziromból álló, hosszú porzós virágainak íze és illata hasonló a kapribogyóhoz, angol neve is erre utal: bab-kapri (bean-caper). Termése a babokhoz hasonló hüvely, 5 maggal. A Mediterrán vidékeken és Ázsia délnyugati és középső részein őshonos, pusztákon, sztyeppéken, különösen száraz, kavicsos, sós vagy zavart területeken nő. Helyenként gyorsan terjed, mert gyökérdarabjairól jól szaporodik. Gyökerének flavonoid hatóanyagai antioxidáns, májvédő, gyulladásgátló, rákellenes, antibakteriális és antivirális hatásúak. Az iráni hagyományos orvoslás fontos növénye, féreghajtó, enyhe hashajtó hatása miatt, valamint bőrbetegségekre, sérülések fertőtlenítésére használták.

Amzónia (Amsonia tabernaemontana)

A Rendszertani gyűjteményben sokféle növény nyílik májusban. A gyógyszeriparban fontos meténgfélék (Apocynaceae) családjában nyíló, amzónia (Észak-Amerika keleti részéről származik, mocsárréteken él. Levelei fűzlevélre emlékeztetnek, öt hegyes szirmú virágai csillag alakúak, az angolok emiatt kékcsillagnak (Bluestar) nevezik az amzóniákat. Dísznövényként kevéssé ismert, pedig hosszú életű, szárazságtűrő, kórokozóktól mentes, könnyen nevelhető évelő. Vágott virágnak is alkalmas.

Nagyezerjófű (Dictamnus albus)

A rutafélék (Rutaceae) között különösen gazdagon virágzik idén az legfagytűrőbb citrusféle, a vadcitrom (Poncirus trifoliata). Mellette nyílik a nagyezerjófű (Dictamnus albus), melynek jellegzetes illata erősen párolgó illóolajai miatt száraz, forró napokon különösen erőteljesen érezhető. Nálunk is őshonos, főleg a középhegységeink és a Dunántúl karsztbokorerdeiben, száraz tölgyesek szélén. Gyógynövényként is ismert. A leveleiből készült tea emésztésjavító, nyugtató hatású, gyökere vizelethajtó, méhösszehúzó. Illóolaját a parfümipar is használja. VIGYÁZAT, érintése arra érzékeny bőrűeknél bőrgyulladást, fájdalmas hólyagokat okozhat! VÉDETT faj!

Szemölcskaktuszok (Mammillaria)

A Kaktusz- és pozsgásház újvilági csarnokában most nyílnak Amerika legnépszerűbb szárazságtűrő növényei, a kaktuszok. Egyik legváltozatosabb és legnépszerűbb nemzetségük a szemölcskaktuszok (Mammillaria), lassú növekedésű, gömbös hajtásai többnyire csoportosan fejlődnek. Onnan kapták nevüket, hogy podáriumaik (levélpárnáik) megnövekedve emlőbimbóhoz (mamilla) kezdenek hasonlítani. Viszonylag kicsi, de látványos virágaik az előző évi hajtásrészeken, a mamillák hónaljában nőnek, gyakran több soros virágkoszorút alkotva. Sok, apró maggal teli, pirostól a sárgáig változó színű, hosszúkás terméseik is mutatósak.

Szibériai nőszirom (Iris sibirica)

A sziklakerti és évelőgyűjteményben most nyílik a szibériai nőszirom (Iris sibirica). Ibolyáskék külső lepelcimpái fehéres rajzolatúak és jellegzetességük, hogy közepükön nem viselnek hosszú, többsejtű szőrökből álló szakállat. Európa nyugati részétől egészen a Bajkál-tóig előforduló növény, mely leginkább a mocsaras helyeken, vízpartokon fordul elő. Nálunk is őshonos, elsősorban a Dunántúlon és a középhegységeinkben, a mocsár- és láprétek VÉDETT, ritka növénye, az Alföldön szórványos. Mivel számtalan szebbnél szebb fajtáját és hibridjét nemesítették ki a kertészek, növényárudákban inkább ezekkel találkozhatunk.

Pompás virágsom (Cornus florida)

Most virágzik az USA legkedveltebb dísznövénye, a pompás virágsom (Cornus florida). Termetes bokor vagy kisebb, alacsonyan elágazó 6-12 méteres fa. Fiatal hajtásai bíborvörösek, kihegyezett leveleinek felszíne középzöld, fonáka halványabb, szürkés árnyalatú.
Apró virágokból álló, zöldessárga, alig fél cm átmérőjű gömbös virágzata segítségre szorul, hogy észrevegyék a beporzást végző rovarok, négy, nagy, feltűnő murvalevél (braktea) koszorúzza őket. A murvalevelek megszólalásig hasonlók a valódi virágszirmokhoz, 5 cm hosszúak, visszás tojásdadok, kicsípett hegyűek. Kezdetben zöldek, majd a virágok kinyílásával egy időben érik el jellegzetes tejfehér színüket. Az USA keleti államainak hegyi lomboserdeiben honos, számtalan szép fajtáját ültetik a kertekben.

Kutyatejek (Euphorbia)

A rendszertani gyűjteményben, a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) ágyásában teljes pompájukban virítanak a kutyatejek (Euphorbia). Tejnedves növények, „viráguk” igazából egy bonyolult szerkezetű, átalakult virágzat, az ún. cyathium, mely csupasz virágokból áll. A látszólag csészeszerű virágtakaró tulajdonképpen 5 összenőtt fellevélből áll, ezen belül egy termő és sok porzó található, melyek egy-egy csupasz termős ill. porzós virág.
A cyathiumok általában álernyős virágzatot alkotnak. Az óvilági, száraz, sivatagos területeken is élnek kutyatejek, ezeket a pozsgás, húsos levelű, kaktuszokra emlékeztető növényeket a kaktusz- és pozsgásházban tekinthetik meg.

 

Begóniák (Begonia spp.)

Az üvegházakban élő növényeknek más életritmusuk van, nem a mi évszakváltásunkat követik, télen is sok virágzó növényben gyönyörködhetünk. Most kezdik virágzásukat a begóniák (Begonia spp.), a botanika közel 900 fajukat ismeri. Egyivarú termős és porzós virágaik laza, bogas virágzatba tömörülnek. Levelük jellegzetesen asszimetrikus vállú. Rendkívül változatos, kisebb-nagyobb, ép és szeldelt levelűek, haragos zöldek, bíborvörösek és sárgával, fehérrel, rózsaszínnel tarkázottak, pettyesek, párducfoltosak és tigriscsíkosak, élénkpiros vagy fémesen csillogó fonákúak, sima és hólyagos felszínűek, szőrösek, pikkelyesek, kidomborodó erezetűek. E parádés sokféleség részben a természet évezredes, részben a növénynemesítők keze munkájának sokéves eredménye. Szerte a trópusokon, esőerdőkben és párás hegyvidéki régiókban elterjedtek. Sokoldalú, változatos felhasználású dísznövények, ma már mintegy 10 000 kertészeti hibridjük és fajtájuk van forgalomban. Nevüket Kanada francia gyarmati kormányzójáról, Michel Begonról (1638-1710) kapták, ki a botanika lelkes híve volt.

Aranycserjék (Forsythia)

Kertjeink, parkjaink talán a legismertebb tavaszi díszbokrai az aranycserjék (Forsythia). Pompás rügyfakadásuk jelzi a tavasz beköszöntét. Nagy, élénksárga, 4 csésze- és 4 sziromlevélből álló virágaik tömegesen nyílnak a csupasz, ívesen hajló ágakon. Leveleik csak a virágok elhervadása után jelennek meg. Gyakran aranyesőnek vagy aranyvesszőnek is nevezik őket. Tudományos, latin nevüket a londoni Kensington-kastély főkertésze, William Forsyth (1737-1804) emlékezetére kapták. Hét ismert fajuk közül egy Délkelet-Európából származik, a többi őshazája Kelet-Ázsia. A kertekbe főként két faj, a csüngő ágú közönséges aranycserje (F. suspensa) és a felálló vesszejű zöldvesszős aranycserje (F. viridissima) hibridjének (F. x intermedia) fajtáit ültetik. Napos fekvést, s tápanyagokban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kedvel, de nem igényes cserje. Virágzás utáni erőteljes visszavágással segíthetjük elő bokrosodását.

Csengettyűs cseresznye (Prunus campanulata)

A rózsafélék közé tartozó Prunus nemzetség mintegy 400 faja között sok ismert gyümölcsfa (barack, szilva, meggy, cseresznye, birs, mandula stb.) és díszfa (japán díszcseresznyék, babérmeggy, májusfa stb.) található. Jónéhány fajuk és fajtájuk virágzik kertünkben is. A Dél-Kínában, Japánban, és Taivanon honos csengettyűs cseresznye (Prunus campanulata) a legkorábban nyílók közül való. Kissé bókoló, harang alakú, borvörös virágai szinte elborítják a kis fát. Hazájában gyümölcséből cukorral, sóval, édesgyökérrel összefőzve befőtt készül. Sózott szirmait levesek ízesítésére és ételek színezésére használják. Okinaván egy cserépedényben erjesztett helyi szeszes ital, az avamori ízesítésére is szolgál.

Liliomfa (Magnolia denudata)

Áprilisban nyílik a Rózsakert éke, a jülan liliomfa (Magnolia denudata). Nagy, édes illatú virágainak lepellevele fehér árnyalatú. Közép-Kína lombos erdeiben honos fa. Hazájában nagy tiszteletben tartják, virágai a kínai virágszimbolikában a nyíltság és a tisztaság jelképei. Kínában és Japánban szívesen ábrázolták a pompás selyemhímzéseken, festményeken, porcelánedényeken. Ez a fa az első állomása a Kínai tansétának. Kövessék végig a 20 állomásból álló sétaútvonalat a jegypénztárban vásárolt képes füzet segítségével, és egy kis betekintést kaphatnak a páratlan kínai növénykultúrába.

Vénuszpapucsok (Paphiopedilum)

Az orchideák rendkívüli formagazdagsága miatt a legnépszerűbb dísznövények. Közel 25 000 fajukat tartják nyilván, nem is szólva arról a sok 10 000 hibridről, amit keresztezésekkel sikerült az “orchidealáz” kezdete óta előállítani.
Egy-egy különleges fajtáért vagyonokat fizetnek a tehetős gyűjtők. Virágaik elbűvölő szépségén és nehezen megközelíthető, rejtett élőhelyükön kívül nehéz szaporíthatóságuk is hozzájárul magas piaci értékükhöz.

Egészen apró magvaik nem tartalmazzák a csírázáshoz szükséges tápanyagokat, ezt természetes élőhelyükön mikroszkópikus gombák révén kapják meg. Ennek híján azonban mesterséges körülmények között csak steril táptalajon, vagy a hajtáscsúcs szövettenyésztésével valósítható meg termesztésük.
A papucsorchideák közé tartozó délkelet-ázsiai vénuszpapucsok (Paphiopedilum) azzal tűnnek ki a trópusi fajok közül, hogy nem a fák ágain megtelepedő ún. epifiták, hanem többnyire a dús avarban élő talajlakók.
Nagy, 25 cm-t is elérő, viaszos virágaik magánosan fejlődnek. Nevüket jellegzetes papucs alakú mézajkukról kapták. Igénytelen dísznövények, ezért szobanövénynek, vágott virágnak is alkalmas. Sok hibrid fajtáját állították elő.

Illatos lonc (Lonicera fragrantissima)

Az illatos lonc (Lonicera fragrantissima) nem éppen feltűnő szépségű növény, de korai virágzása és rendkívüli illata mindezt feledteti. A téli időjárástól függően lombhullató vagy részben örökzöld cserje.
Párosával álló, kétajkú krémfehér, nagyon erőteljes, kellemes illatú virágai lombfakadás előtt, februárban, márciusban, enyhe teleken még korábban nyílnak.
Késő tavasszal beérő, borsó nagyságú, fakó piros, lédús termése, közös kocsányon, aljuknál párosával összenőtt un. ikerbogyó. Kelet-Kínából származó cserje.
Bármilyen jó vízgazdálkodású kerti talajban, napon vagy félárnyékban jól érzi magát.

Begóniák (Begonia spp.)

Az üvegházakban élő növényeknek más életritmusuk van, nem a mi évszakváltásunkat követik, télen is sok virágzó növényben gyönyörködhetünk. Most kezdik virágzásukat a begóniák (Begonia spp.), a botanika közel 900 fajukat ismeri. Egyivarú termős és porzós virágaik laza, bogas virágzatba tömörülnek. Levelük jellegzetesen asszimetrikus vállú. Rendkívül változatos, kisebb-nagyobb, ép és szeldelt levelűek, haragos zöldek, bíborvörösek és sárgával, fehérrel, rózsaszínnel tarkázottak, pettyesek, párducfoltosak és tigriscsíkosak, élénkpiros vagy fémesen csillogó fonákúak, sima és hólyagos felszínűek, szőrösek, pikkelyesek, kidomborodó erezetűek. E parádés sokféleség részben a természet évezredes, részben a növénynemesítők keze munkájának sokéves eredménye. Szerte a trópusokon, esőerdőkben és párás hegyvidéki régiókban elterjedtek. Sokoldalú, változatos felhasználású dísznövények, ma már mintegy 10 000 kertészeti hibridjük és fajtájuk van forgalomban. Nevüket Kanada francia gyarmati kormányzójáról, Michel Begonról (1638-1710) kapták, ki a botanika lelkes híve volt.

Erikafélék (Ericaceae)

A Rendszertani gyűjtemény szélső, eldugott kis ágyásában most nyílnak a hangák.
Az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó télálló cserjék, a rododendronok, azáleák, fajdbogyók, áfonyák az üde, párás éghajlatot és a savanyú talajt kedvelik, ezért olyan divatosak.
Angliában például az úgynevezett hangakertek szinte kizárólag alacsonyabb erikafélék szőnyegszerű bokraival vannak beültetve.
Kertünkben azonban nem érzik jól magukat, kivéve a hússzínű hangát (Erica carnea) és hibridjét (E. x darleyensis), mely mésztűrő növény.

Alacsony, kúszó szárú, terpedt ágú cserje, tűszerű levelei négyes örvökben állnak. Kora tavasszal nyílik, s a ráhulló hó sem károsítja látványos fürtvirágzatba tömörülő apró virágait. Európa hegyvidékein, különösen mészkő vonulatokon fordul elő, 2700 m magasságig, fenyvesek aljnövényzetében és sziklás, havasi gyepekben.

Sáfrányok

A “Rendszertani Gyűjtemény” domboldalát sáfrányok tarka tömege díszíti, melyek különösen napsütésben pompás látványt nyújtanak, vidáman színesítve a még alvó rendszertani kertet.
Három faj, a vad alakjában sárga virágú korai sáfrány (Crocus chrysanthus), a sárgatorkú sáfrány (Crocus sieberi), és a magasabb, élénk bíborszínű illír sáfrány (Crocus tommasinianus) fajtái kerültek a földbe, vegyes kiültetésben.
Ezek dél-délkelet-európai fajok, mindnyájan jó vízelvezetésű, sovány vagy közepesen termékeny talajt és tűző napot igényelnek.

Bisset-botnád (Phyllostachys bissetii)

A térkép mögött a Bisset-botnád (Phyllostachys bissetii) dús örökzöld lombja zöldell egész télen. A közhiedelemmel ellentétben a pázsitfűfélékhez tartozó bambuszokhoz nem csak trópusi növények tartoznak, jónéhány fajuk fagytűrő. Ezek közé tartozik a Bisset-botnád is. Jól elviseli a 30-35 °C-os hideget is, s nagy havazásban a hó, jég súlyától elfekszik ugyan, de ívelt, erős, rugalmas szárának köszönhetően, törés nélkül ismét kiegyenesedik. Föld alatti gyöktörzsével terjed, ehető rügyei június első felében jelennek meg a talaj felszínén. A 7 méteres magasságot is elérő szára a későbbiekben már nem vastagszik, csak szilárdsága nő. Délnyugat-Kínában honos növény, dísznövénynek ültetik és hazájában szerszámnyelet készítenek az idős példányok 4 cm-es átmérőt is elérő szárából. Nevét David Bisset után kapta, aki 1924-57 között az USA Növénykísérleti Állomásának főfelügyelője volt a Georgia beli Savannah-ban.

Virginiai boróka (Juniperus virginiana)

A “Kastély” (1940-es években épült udvarház) előtt karcsú koronájával, vörösbarna, csíkokban hámló kérgével tűnik fel a virginiai boróka (Juniperus virginiana). Észak-Amerika keleti partvidékén honos fenyőféle. Fiatalkori szúrós tűlevelei és időskori apró pikkelylevelei egyidőben láthatók az ágakon. Hamvas liláskék tobozbogyóinak illóolaja rovarűző, friss leveleit pattanások kezelésére használják. Illatos bíborlila fája nagyon jól faragható, kiváló minőségű ceruzát készítenek belőle.

Üvegházak

Nagy hidegben különösen jól esik ellátogatni a melegégövi növényekhez, az üvegházak a szokásos időben tartanak nyitva. A Pálmaházban a trópusi növények (pálmák, kontyvirágfélék, gyömbérfélék, banán, papaja, stb.) igényeihez alkalmazkodva 22-26 °C van. Az Orchideaházban fán élő orchideák, broméliák, begóniák vannak és szubtrópusokon honos golgotavirágok futnak az állványokra. Itt „csak” 18-22 °C szükséges a téli időszakban. A növények is megfázhatnak! Kérjük, az ajtókat csukják be maguk után!

Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica ’Glauca’)

A Vigyázó Sándor emlékkő mögött fiatal Atlasz-cédrus kékellő lombú fajtája (Cedrus atlantica ’Glauca’) hívja fel magára a figyelmet. Az észak-afrikai Atlasz hegységben őshonos növény. Ezüstösen hamvas, szürkéskék tűlevelei a hosszú hajtásokon egyesével, a rövidhajtásokon örvszerű csomókban állnak. Hosszú életű, 1000 évet is megélő fa, de nálunk a nagy fagyokat gyakran megsínyli, s ez visszaveti a fejlődésben.

Közönséges borostyán (Hedera helix)

A közönséges borostyán (Hedera helix) különc növény, ősszel kezd virágozni s csak tavaszra érnek be a fekete bogyótermések. Bőrnemű, fényes, örökzöld levelei 3-5 karéjúak, de az idősebb példányok már virágzó hajtásain épek, tojásdad alakúak. Léggyökerekkel kapaszkodó, fás szárú kúszónövény, mely ugyan nem élősködő (tehát nem szívogat vizet vagy tápanyagot a gazdanövénytől), csak támasztékot keres, de lombjával beárnyékolja a támasztékul szolgáló fát. Fontos gyógynövény, drogja görcsoldó, nyákoldó és nyugtató hatású, szamárköhögés, hörghurut kezelésére, idegfájdalmak és fogfájás csillapítására alkalmazzák.

Tiszafa (Taxus baccata)

A tiszafa (Taxus baccata) hosszú életű, nagyon lassú növekedésű fa. Toboza nincs, hanem hegyes csúcsú, feketés barna magját egy kehely alakú, felül nyitott élénkvörös, húsos magköpeny védi. Kelet-Európa kivételével egész Európában, s a Kaukázusban is előfordul, de nem gyakori, hegyvidéki, alhavasi faj. Nálunk a Bükkben és a Bakonyban sziklai bükkösök, karszterdők ritka jégkori maradványfája. Gyakran ültetik parkokba, kastélykertekbe. Magja és lombja erősen mérgező. Érdekes viszont, hogy élénkpiros magköpenye a madarak kedvelt csemegéje.

Babérmeggy (Prunus laurocerasus)

Lombhullás után a téli, hóborította kertben nagyobb figyelmet kapnak az örökzöldek. Hazánk éghajlata nem kedvez ugyan a lomblevelű örökzöldeknek, néhány nálunk is nevelhető. Legnépszerűbb közülük a balkáni babérmeggy (Prunus laurocerasus) mely a Rózsakert közepén és többfele a kertben, fénylő zöld levélszínével tűnik fel. Örökzöld, bőrnemű levelei és fürtben nyíló, illatos virága miatt népszerű díszcserje. Csonthéjas termése gömbölyded, sötétvörös vagy fekete. A Balkán-félsziget keleti részétől a Kaukázusig, világos tölgyerdők aljnövényzetében, sziklás lejtőkön, cserjésekben őshonos, de Nyugat-Európában is többfele meghonosodott. Meleg- és nedvességigényes növény. Jóllehet neve a nem rokon fűszer babérhoz való hasonlóságát tükrözi, de a babérmeggy MÉRGEZŐ! Levele és magja változó mennyiségben amigdalin (cianoglikozid) nevű vegyületet tartalmaz, mely kis mennyiségben hányást, szédülést, légszomjat, látászavarokat okoz, súlyos esetekben rángógörcs, eszméletvesztés és légzésbénulás léphet fel.

Berkenyeház

Sétánkat kezdhetjük a Berkenyeházban, 2022-től ugyanis télen is nyitva tart a kiállítás. Látogatóközpontunkban megismerkedhetnek a botanikus kertek szerepével, betekinthetnek a Magbank rejtelmeibe. A kiállítás rávilágít a biológiai sokféleség szerepére életünkben és megőrzésének jelentőségére. Felnőttek és gyereket egyaránt találnak itt érdekességeket.

Cukorjuhar

A kastély mellett csodálatos, sárga és vörös színekben pompázik a cukorjuhar (Acer saccharum). E magasra növő, terebélyes koronájú fa Észak-Amerika keleti részén őshonos. Jellegzetes, hegyes karéjú leveleit Kanada címeréből jól ismerhetjük. Hazájában koratavasszal, a fatörzs megcsapolásával nyert, magas cukortartalmú nedvét frissen is fogyasztják, besűrítésével juharszirupot állítanak elő. Magvai áztatás, főzés vagy pirítás után ehetők, belső kérgéből az indiánok valamikor lisztet készítettek. Kemény, nehéz fája különböző burkoló anyagok (padló, görkorcsolya- és fallabda-pályák, tánctermek) és a bútorgyártás fontos alapanyaga

Őszirózsák

A Sziklakerti és évelőgyűjteményt ősz közepén a kopasz őszirózsák (Aster novi-belgii) számtalan szebbnél szebb fajtája díszíti. A több mint 80 kertészeti fajta a fehér, rózsaszín, lila, kék, bíbor minden árnyalatában, teljes pompájában virít. A vad faj Észak-Amerika keleti, atlantikus részén őshonos, nedves réteken, óceánközeli mocsarakban fordul elő. Tudományos nevét New York régebbi elnevezéséről („New Belgium”) kapta. Ma már számtalan szebbnél szebb fajtáját nemesítették ki. A Rendszertani és a Sziklakerti gyűjteményben is bőven látunk belőlük

Szárnyas kecskerágó

A legszebb őszi cserjék egyike a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus), mert nem csak rózsásvörösre színeződő levelei feltűnőek, hanem kecses, vékony ágain himbálózó színes termései is. Kelet-Szibéria, Északkelet-Kína, Korea és Japán az őshazája, cserjésekben, ligeterdőkben él. Két méternél nem nő nagyobbra, jellegzetes, vízszintes, legyezőszerűen elágazó, paraléces hajtásairól könnyen felismerhető. Termése négy rekeszű, rózsáspiros tok (“papsapka”), melyből beérve, felpattanva, rövid nyélen csüngve bukkannak ki a narancsvörös magköpennyel burkolt magok. Őszi lombszíne fokozza a pompás látványt.

Pázsitfűfélék

A pázsitfűfélék (Graminae) hatalmas, több mint 10 000 fajt számláló növénycsalád. Közéjük tartoznak az emberiség számára létfontosságú gabonák is. Néhány hazai és fagytűrő külhoni képviselői gyűjteményünkben négy ágyásban kapott helyet. A közönséges virágnád (Miscanthus sinensis) Japán és Kína napsütötte hegyi lejtőin honos, hatalmas csomókat formázó, gyöktörzses évelő fű. Számtalan kerti fajtája közül legmutatósabb a keresztcsíkos levelű ’Zebrinus’ nevű fajta. Mellette messzire magaslik társai fölé a tollfű (Saccharum ravennae). Robosztus, merev, felálló szárai elérhetik a 3-5 métert is! A Földközi-tenger mellékén, Nyugat- és Közép-Ázsiában honos évelő fű, a cukornád rokona. Nagy térigényű, de mivel laza talajon, napos fekvésben szépen tenyészik és jó télálló, dekoratív kerti díszfű.

Természetművészeti Nyitott Műhely

Kertünkben több helyen különleges alkotások hívogatják a látogatókat. Öt szobrászhallgató a Nemzeti Botanikus Kertet inspirációként, valamint alkotó- és kiállítótérként is használva, művével reflektált a pusztuló természet újrafelfedezése, megóvása és a természeti világ iránti felelősség aktuális témáira. A fiatal szobrászok egyedülálló kiállítása a Természetművészeti Nyitott Műhely keretében, Intézetünk és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésében valósult meg.

Szentpéteri Zsuzsanna: Örvénylő rezdülés 
„Munkámat a természetben fellelhető, rendkívül változatos szerkezetű pókhálók közül a zugpókok (Agelenidae család) tölcsér alakú csapdája inspirálta, melynek emberi léptékű formai részlete ehhez a helyszínhez különösen jól adaptálható volt.”

LEITERT Vivien: A lombhullás testbeszéde
“Munkámat Korpa Tamás új kötetének egyik, Havrania skala (770m) című verse inspirálta. A két fő motívum, ami megfogott, az az, hogy a lombhullásnak testbeszéde van, ill. hogy a levelek felveszik a felejtés testhelyzetét. Fontosnak tartottam, hogy valami olyat adjak vissza, amit a kert termelt ki, így esett a választásom a bambuszra. Az anyagból vágott szeleteket drótokkal illesztve tettem mozaikozott tölgyfalevél formákká, melyeken napszakonként másképp tud megtapadni a fény. Néhol felcsillan, néhol eltűnik, ahogyan a lombhullás elemei is teszik. Ennek a drótból és bambuszból alkotott szövet engedte lehetőségét, hogy mind a három egy helyben lebegő levél különféleképp hajolhasson/domborodhasson/homorodhasson – így kaphattak mind saját történetet.”

 

 

SARFENSTEIN Ditta: Pneumatofora
Emléket szeretnék álítani egy víziónak. Ez az áttetsző fiktív őslelet-együttes csak a képzeletem szüleménye, de talán mégsem hangzik valószerűtlennek az óriási ősciprusbabák egykori létezése.

Golgotavirág

Az Orchideaházban különös virágú futónövényeket csodálhatunk meg. A golgotavirágfélék (Passifloraceae) tipikusan trópusi, szubtrópusi, amerikai származású család, többségük kacsokkal kapaszkodó lián. Legérdekesebbek sugaras szimmetriájú bonyolult szerkezetű virágaik. A virág közepén elhelyezkedő oszlopszerű ivartartó az 5 szirom- és 5 sziromszerű csészelevél fölé emeli a porzókat és a 3 bibéjű termőt. Termésük tok vagy bogyó, a gyümölcsként kedvelt marakuja is egy golgotavirág faj termése. A szagos golgotavirág (Passiflora foetida) mirigyes szőrű leveleinek aromás szagáról kapta nevét, ma már mindenütt meghonosodott a trópusokon. A Fülöp-szigeteken termését és friss hajtását is eszik, Vietnamban a népi gyógyászatban szárított levelének teájával az álmatlanságot, az ótvart és a köhögést kezelik.