A növényvilág sokfélesége

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A növényvilág sokfélesége lenyűgöző. A színek és formák változatosságával ez a sokféleség jól érzékelhető, és számunkra szép élményeket és a felfedezés varázsát kínálja.

Tudományos szempontból kihívás ennek a sokféleségnek a rendszerezése és magyarázata. Miért ilyen változatos a növényvilág? Mi célt szolgálnak a különböző formák, színek? A kiállítás bevezető része ezt a változatosságot próbálja megláttatni kicsikkel és nagyokkal.

Mi a biodiverzitás?

A biodiverzitás biológiai sokféleséget jelent: az élő természet eredendő létezési formája, amely a biológiai szerveződés több szintjén is kifejezésre jut. A biodiverzitás a Földön az élet és életfeltételek fenntartásának az alapját képezi. Gyakran a fajgazdagsággal azonosítják, mert talán itt a legfeltűnőbbek a veszteségek, de a biodiverzitás minden szerveződési szinten jelentkezik: az élőlények roppant változatosságának magyarázata a gének mutációjában rejlik. Egy faj a gének szintjén jelentkező sokfélesége populációkba tömörült egyedeinek változatosságában nyilvánul meg. A különböző fajokból szerveződő társulások, közösségek képezik a biológiai sokféleség következő szintjét, de az ezt a szerveződési szintet meghaladó szupraindividuális szintek mindegyikén meghatározhatók azok az elemek, amelyek mennyisége a biológiai sokféleséget számszerűen is kifejezi. A biodiverzitás állandó változásnak van kitéve: keletkezésnek, átalakulásnak, pusztulásnak. A fajok extinkciójának üteme egyre gyorsuló tendenciát mutat, ennek oka sok összetett folyamat eredménye, de végső soron az emberi tevékenység, az emberi népesség növekedésére vezethető vissza.

A biodiverzitási forrópontok olyan régiók, ahol igen nagy a fajgazdagság, és jelentős az endemizmusok, ritka és veszélyeztetett fajok száma és nagy a veszélyeztetettség mértéke. Ilyen diverzitási forrópontok találhatók az alábbi országokban: Brazília, Kolumbia, Indonézia, Madagaszkár, Ausztrália. Gyakran ezeken a területeken zajlik a legnagyobb arányú területvesztés is. Egy 2000-ben végzett becslés szerint az edényes növények 44 %-a, a gerinces állatok 4 csoportját tekintve 35%-a 25 olyan forrópontra lokalizálható, amely a Föld szárazföldjeinek mindössze 1,4 %-át jelentik. Bolygónk fajainak több mint a fele a szárazföldi területek mindössze 16 %-áról származik.

Tudományos rendszerezés - taxonómia

Az ember mindig is megpróbálta az élővilág sokféleségét valamiképpen csoportosítani, rendszerezni. Az ősember számára a legfőbb szempont az volt, hogy melyik növény ehető és melyik mérgező. Az ókortól kezdve a rendszerezők a külső formai hasonlóságot vették figyelembe. Linné például a virágok sajátosságai, elsősorban a porzó- és termőtáj alapján 24 osztályt különített el. Darwin óta a rokonsági/leszármazási kapcsolatokat keresik a kutatók. Ma már molekuláris biológiai módszerek és számítógépes elemzések segítik a rokonsági kapcsolatok tisztázását. Az új módszerek sok meglepő felfedezéshez vezetnek, pl. hogy a gombák az állatokkal közelebbi rokonságban állhatnak, mint a növényekkel.

Miért fontos a biodiverzitás?

Egy rendszerben elemek sokasága kapcsolódik össze, ezek nem véletlenszerűen kapcsolódnak egymáshoz, hanem kölcsönkapcsolat, funkcionális kapcsolat van közöttük. Maguk a rendszerek is kapcsolódhatnak egymással, összetett rendszert alkotva. Az élőlények is ilyen rendszerekbe szerveződnek, összességük egy nyílt környezeti rendszer, ez azt jelenti, hogy a rendszerre nem jellemző a változatlan állapot. Az anyag- és energiaáramlás, változásokat okoz a rendszerben, ennek ellenére annak főbb tulajdonságai megmaradnak, ugyanis a környezeti rendszer dinamikus egyensúlyi állapotban van. E dinamikus állapot fenntartásához a rendszernek önszabályozó képességgel kell rendelkeznie.
A népességnövekedés, a városok számának és méretének növekedése, a nukleáris energia termelés, a vegyszerek és műanyagok gyártása, az elektromágneses hullámok, az ipari- és mezőgazdasági termelés, a turizmus stb… környezetszennyezést okoz, mely e dinamikus rendszer felborulását eredményezheti. A globális klímaváltozás, az elsivatagosodás, az ózonpajzs elvékonyodása, a környezet elsavasodása, a fajok és élőhelyeik pusztulása arra utalnak, hogy a Föld önszabályozó képességét meghaladó környezetszennyezést okozott az emberi tevékenység a bolygón, a dinamikus egyensúly megborult, következményei belátható időn belül globális katasztrófához vezethetnek, hacsak nem lép fel az emberiség e környezeti hatások ellen.

A biodiverzitás bármely szintjében jelentkező szegényedés a rendszer hátrányára van. A genetikai változatosság csökkenése a populációkon belül csökkenti azt a flexibilitást, amely ahhoz szükséges, hogy egy adott faj, vagy populáció bizonyos környezeti hatásokat kivédjen, azokhoz alkalmazkodva fennmaradjon, túléljen.
A fajok eltűnése lényeges hatással lehet az ökoszisztéma működésére, melyben minden faj meghatározott szerepet tölt be: egyes fajok másoknak táplálékul, élőhelyül szolgálnak, kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, amely evolúciós folyamatokat indít be, ill. tart fenn. Az ökoszisztéma bármely fajának eltűnése a funkciót is befolyásolja. Kimutatták azt is, hogy az ökoszisztéma regenerációs képessége és a fajszám között pozitív kapcsolat van.

A biodiverzitás mindenkori szintjét befolyásoló tényezők (McNeely et al. alapján 1995):

Közvetlen okok:

  • A vadon élő természeti kincseink kizsákmányolása, ideértve a vadászatot és a vadakkal való kereskedés.
  • A mezőgazdaság, az erdészet, valamint a vízi növények és állatok termesztésének, illetve tenyésztésének térhódítása.
  • A közlekedési rendszerek bővülése és a beépített terület növekedése.
  • Élőhelyek elvesztése: különösen a korallzátonyoké, vizes élőhelyeké, őserdőké és partvidékeké, melyek mindegyike igen sebezhető és nagy biodiverzitású.
  • Új fajok betelepítése.
  • Talaj-, víz- és légkörszennyezés.
  • Globális éghajlati változások.

Közvetett okok:

  • Változások az emberi társadalom szerkezetében, ideértve az őshonos kultúrák elvesztését.
  • Az emberi populáció növekedése.
  • A természeti kincsek és az energia fogyasztásának szokásos módjai, ideértve a világ legnagyobb ipara, a turisztika szorítása.
  • Globális kereskedelem.
  • Olyan gazdasági rendszerek, amelyek figyelmen kívül hagyják környezetünket és az általa nyújtott kincseket.
  • Egyenlőtlenség a Föld biológiai kincseinek birtoklása, kezelése, illetve e kincsek használatából és megőrzéséből folyó hasznok terén.

A globálisan kihalt fajokat feltámasztani már nem tudjuk, de mindent meg kell tennünk a veszélyeztetett és sebezhető fajok megmentése érdekében. A következő öt alapelv betartásával ez a cél még elérhető lenne: a fajok védelme élőhelyeik védelmén keresztül; természetes folyamatok zavartalanságának biztosítása; a természetvédelem bevonása a gazdasági szektorba, kezelési-irányítási tervek és kivitelezésük; jól koordinált nemzetközi együttműködés.

Földünkön mindig is ingadozott a biodiverzitás, és mindezidáig 5 tömeges kihalás volt. Lehet, hogy most a 6. nagy kihalási periódus közeledik, az egyetlen eddig, amelynek bekövetkeztét az emberek sürgették?

Mintegy 500 növény és állatfaj tűnt el mióta az ember Észak-Amerikába érkezett. Csak az USA-ban közel 4500 fajt fenyeget kihalás.

A biológiai sokféleséghez kapcsolódó nemzetközi egyezmények

A környezetvédelem szükségességét, és hatékony működésének feltételeit korábban alapelvekbe gyűjtötték. A Nemzeti Együttműködés Elve szerint a társadalmi rendszerek, országok területi mintázata nem felel meg a természeti környezet struktúrájának, s a környezeti ártalmak nagy része sem marad egyetlen ország határain belül, ezért a környezeti problémák hosszú távon valóban csak nemzetközi összefogással oldhatók meg, ez az országok közötti együttműködést és az érdekek összeegyeztetését feltételezi.

Öt világméretű egyezményt tartanak a biológiai sokféleség, az élőlények és élőhelyeik megőrzése érdekében született nemzetközi dokumentumnak. Ezek a természetvédelmi egyezmények, melyek a következők:

Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyéről
Convention on Wetlands of International Importance especially as Waterfowl Habitat
Röviden: Ramsari Egyezmény
Helyszín: Ramsar – Irán
Ideje: 1971.
Csatlakoztunk: 1979.

Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről
Convention Concerning the Protection of the World Cultural and Natural Heritage
Röviden: WHC (World Heritage Convention)
Helyszín: Párizs – Franciaország
Ideje: 1972.
Csatlakoztunk: 1985.

Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről
Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora
Röviden: CITES (Washingtoni Egyezmény)
Helyszín: Washington – USA
Ideje: 1975.
Csatlakoztunk: 1985.

Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről
Convention ont he Conservation of Migratory Species of Wild Animals
Röviden: CMS
Helyszín: Bonn – Németország
Ideje: 1979.
Csatlakoztunk: 1983.

Egyezmény a biológiai sokféleségről
Convention on Biological Biversity
Röviden: CBD
Helyszín: Rio de Janeiro - Brazília
Ideje: 1992.
Csatlakoztunk: 1994.

Magyarország természetes növénytársulásai és a MÉTA

A MÉTA-program (Magyarország Élőhely-Térképezésének Adatbázisa) célja a hazai növényzet mai állapotának felmérése, természetes növényzeti örökségünk tudományos értékelése. Ezen tudás segítségével lehetővé válik természeti értékeink célirányosabb védelme, az optimális tájhasználat országos tervezése, az életminőséget növelő táji értékek védelme, az Európai Unióba vitt természeti hozományunk számszerűsítése.

Gyógynövények

A biológiai sokféleség, többek között az élőlények kémiai összetevőinek sokféleségét is jelenti. A növények kémiai összetevői a genetikai különbségek mellett nagy mértékben függnek az élőhelyi adottságoktól. Az un. másodlagos anyagcseretermékeknek az élőlények kommunikációjában kiemelkedő a szerepük, az egyedek között és a sejten belül egyaránt. Ezen anyagcseretermékek vizsgálata hozzájárul az egyes fajok felhasználási lehetőségeinek felderítéséhez, pl. új gyógyszerek, hatóanyagok kifejlesztéséhez.
A növényvilág kivételes forrása a biológiailag aktív anyagoknak. Eddig kb. csak virágos növények 15-20%-át vizsgálták meg ilyen szempontból. Intézetünk növényi hatóanyag kutató csoportja kihasználja a helyi botanikai tudást, és az élőnövény gyűjtemények nyersanyagait. A laboratóriumban a következő növénycsaládok elemzése folyik: Apocynaceae, Lamiaceae, Solanaceae és Salvia (zsálya) fajok. Eddig kb. 150 faj kémiai összetevő elemzése történt meg.