Séta a Karbonház "Túl nagy lábon élünk!" című kiállításán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A trópusi gyűjteményeinknek otthont adó üvegházak jelentős hőigénye miatt környezetbarát geotermikus és biomassza fűtés kialakítására volt szükség. E projekt keretében valósulhatott meg a „Túl nagy lábon élünk” című kiállítás és az annak helyet adó Karbonház elnevezésű épület. A megújuló energián alapuló fűtőmű ellátja hővel az üvegházak mellett Intézetünk épületeit, valamint Vácrátót Polgármesteri Hivatalához tartozó intézményeket is.

Az új látogatóközpont hatékony energetikai megoldásokat szemléltet, s mindenekelőtt gyakorlati például szolgál. Magának az épületnek a hőellátása a passzív napenergia-hasznosítás elvén működik: kivételesen alacsony energiafelhasználása révén kevésbé terheli a környezetet, működtetése minimális szén-dioxid kibocsátással jár. Az épületben kialakított konferenciaterem alkalmas ismeretterjesztő előadások tartására, szakmai csoportok számára programhelyszín biztosítására, kutatói konferenciák megrendezésére. Ehhez kapcsolódik a földszinten lévő, „Túl nagy lábon élünk” című szemléletformáló, interaktív állandó kiállítás is.

E kiállítás hat témakörének címe: 1.) Éghajlatváltozás, 2.) Biológiai sokféleség, 3.) Alacsony szén-dioxid kibocsátású energiaforrások, 4.) Geoterm projekt, 5.) Klímabarát otthon, 6.) Váltson méretet!

Már a ház elnevezésével is azon „elemi építőkőre” igyekeztünk utalni, mely korunk egyik legnagyobb problémaforrása a fosszilis erőforrások tekintetében. A kiállítás címe pedig az ún. karbonlábnyomból ered, mely fogalom jelentését a teremben megtett első lépések során magyarázzuk. „Váltson méretet!” – ez szerepel az utolsó nagy témakör paneljén… Mottónk: „Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.” (Stephen Dolly) Életvitelünk, tevékenységeink befolyásolják a szén-dioxid kibocsátás mértékét, ezáltal hatással vannak az éghajlatra is. A hatás mértékét a karbonlábnyom fejezi ki, melynek erőteljes növekedésével ökológiai lábnyomunk 1986-ban túllépte a Föld eltartó képességét. Ma már a jövő generációk tartalékait éljük fel.

Kinőttük a földet. Bolygónk ma már nem tekinthető a nyersanyagok kimeríthetetlen forrásának, sem a hulladékok korlátlan befogadójának. A „gazdaság mérete" összemérhető lett a bioszféra egészével. Társadalmunk és gazdaságunk elérkezett a növekedés határaihoz. A határok elérésének pedig tünetei is vannak: erőforrásválság, éghajlatváltozás, fajkihalások, gazdasági válság. Az emberi tevékenység hatásai ma már a Föld minden részén láthatóak a sarkvidékektől az óceánok közepéig.

A Föld forrásai végesek, és az emberiség fennmaradását biztosító földi rendszerek közül már három esetében is (élővilág elszegényedése, klímaváltozás és a N-körforgás) túlléptük a biztonságos határokat. Az emberiség egyre több forrást von el és egyre inkább szennyezi a létfeltételeit biztosító élő rendszereket. A fajok kihalása mára 100-szorosára, egyes vélemények szerint akár 1000-szeresére gyorsult. A fajok többsége úgy tűnik el, hogy meg sem ismerhettük őket!

A fosszilis energiahordozók nagymértékű felhasználása nem csak az éghajlatváltozás miatt okozhat problémát: jelenlegi társadalmi gazdasági berendezkedésünk igen nagy mértékben a fosszilis energiahordozókra épül, ezért társadalmunk ezektől függőségben van. Ezek okán az energiaszükségletünk csökkentése és a fosszilis energiahodozók kiváltása alapvető érdekünk.


Miattunk pusztul az élővilág! Földünkön korábban több tömeges fajkihalás is volt, az utolsó 65 millió éve, amikor a dinoszauruszok kihaltak. A földtörténeti korokban a kihalások természetes okokból következtek be, jelenleg az emberi tevékenység hatása a döntő. Ma a fajok kihalásának legfontosabb oka élőhelyük közvetlen pusztítása, de közvetetten az éghajlatváltozás is szerepet játszik.

Milyen is egy klímabarát otthon? Megtudhatjuk a Zöld utca 5. szám alatt…
Mottónk: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” (Széchenyi István)

A fogyasztáscsökkentő beruházások otthonunkban történő megvalósítása ugyan költségekkel jár, viszont hamar megtérül. A megújuló energiaforrások használatával is sokat megtakaríthatunk. Ha a klímabarát otthon forgatható tábláit alapul véve mindennapi szokásainkon változtatunk, akkor ez évente közel 1,5 tonna szén-dioxid kibocsátás csökkentést jelent. Sok kicsi sokra megy! A sok egyéni megoldás összeadódva jelentős lehet a kibocsátás csökkentésében helyi és országos szinten is. Ha képzeletbeli klímabarát otthonunkban fogyasztáscsökkentő beruházásokat is megvalósítunk, akkor ez évente 3,4 tonna szén-dioxid kibocsátás csökkentéssel jár (ennyit köt meg 1,7 hektár hazai erdő évente). Ez a szén-dioxid megtakarítás egy főre vonatkoztatva 1,3 tonna/fő/év, tehát a Magyarországon egy főre jutó teljes kibocsátás közel 18%-a!

Csak ez a generáció tehet valamit! Az előző még nem látta a folyamatokat és a földi rendszerek összefüggéseit. A következő pedig már nem fordíthatja vissza a folyamatokat, mert a küszöbértékeket túlhaladhatjuk. Nekünk kell cselekedni!

Fogyasztásra berendezkedett társadalmunk azt igyekszik elhitetni velünk, hogy a vásárlás, a fogyasztás, a tárgyak birtoklása boldogít, pedig ez hosszú távon soha sem valósul meg, mert csak újabb és újabb igények keletkeznek. Mindannyian szándékosan befolyásolt fogyasztók vagyunk: a termékek „tervezett elavulása” biztosítja, hogy a garancia lejárta után eszközeinket kidobjuk és újat vegyünk. Mindemellett, hogy vásárolni, fogyasztani tudjunk, munkába hajszoljuk magunkat, és sokszor megfeledkezünk az apró örömök, az emberi kapcsolatok megbecsüléséről.

Reményeink szerint, mikor a látogató az egyik üvegházból érkezik, majd a kiállítás megtekintése után halad tovább a következő üvegházba, elgondolkodik a biológiai sokféleségről és annak fontosságáról, a természet szépségéről. Azt óvnunk, védenünk kell, hogy a jövő nemzedékeinek egy élhető bolygót hagyjunk magunk után, hiszen az indián mondás szerint is „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”.