2020 ÁPRILIS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szent György hava.

Kertünkben a madarak napról-napra hangosabban szóló, kikeleti éneke jelzi, itt a tavasz! Ezen a télen alig volt hó, a szokatlanul meleg január és február után a március már hagyományos időjárást mutatott, így elnyújtva a tavaszi időszakot.

Idén márciusban amire nem számítottunk, az a koronavírus, és az emiatt bekövetkezett átmeneti bezárás, az egészségügyi óvintézkedéseknek megfelelően.

Ettől függetlenül szeretnénk Önöknek megmutatni, hogy mi nyílik éppen botanikus kertünkben, hiszen a természet teszi a dolgát, lombot bontanak a fák, cserjék, virágba borul hamarosan minden, az évszaknak megfelelő növény. Aki még több aktualitást szeretne megtekinteni, keresse fel facebook oldalunkat (/Nemzetibotanikuskert), ahol még nagyobb számban tudjuk a Kert szépségeit bemutatni.

Természetesen a Kert ápolási, kertészeti feladatait nem hanyagolhatjuk el, így az ilyenkor megszokott munkák (ágyások előkészítése, magvetés, ültetés stb.) folyamatosan zajlanak.

Áprilisban nyílik a Rózsakert éke, a jülan liliomfa (Magnolia denudata). Nagy, édes illatú virágainak lepellevele fehér árnyalatú. Közép-Kína lombos erdeiben honos fa. Hazájában nagy tiszteletben tartják, virágai a kínai virágszimbolikában a nyíltság és a tisztaság jelképei. Kínában és Japánban szívesen ábrázolták a pompás selyemhímzéseken, festményeken, porcelánedényeken. Ez a fa az első állomása a Kínai tansétának.

A Rendszertani gyűjtemény szélső, kis ágyásában még szépen nyílnak a hangák. Az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó télálló cserjék, a rododendronok, azáleák, fajdbogyók, áfonyák az üde, párás éghajlatot és a savanyú talajt kedvelik, ezért olyan divatosak pl. Angliában, ahol az úgynevezett hangakertek szinte kizárólag alacsonyabb erikafélék szőnyegszerű bokraival vannak beültetve. Kertünkben azonban nem érzik jól magukat, kivéve a hússzínű hangát (Erica carnea) és hibridjét (E. x darleyensis), mely mésztűrő növény. Alacsony, kúszó szárú, terpedt ágú cserje, tűszerű levelei négyes örvökben állnak. Kora tavasszal nyílik, s a ráhulló hó sem károsítja látványos fürtvirágzatba tömörülő apró virágait. Európa hegyvidékein, különösen mészkő vonulatokon fordul elő, 2700 m magasságig, fenyvesek aljnövényzetében és sziklás, havasi gyepekben.

A rendszertani gyűjteményben és a kert más pontján is nyíló nárciszok (Narcissus) az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartoznak. Közel 30 fajuk többsége a Földközi-tenger mellékén honos. Hagymás növények, tőleveleik általában szálasak, felállók. Magánosan vagy 2-20-as csoportokban fejlődő virágukat hat lepellevél alkotja, középen pedig egy többé-kevésbé forrt melléklepel alakul ki. Termésük sokmagvú, háromrekeszű tok. Illatuk, színük és szép formájuk miatt az ókor óta szívesen ültetik őket a kertekbe. Az egymással könnyen kereszteződő nárciszok a növénynemesítők kedvelt alanyai. A sok ezer, szebbnél szebb kerti fajta és hibrid áttekintése nem könnyű feladat. A legelterjedtebb egységes osztályozási rendszer a nárciszokat származásuk és virágaik formája és szerkezete alapján 12 csoportba osztja. Legrobosztusabbak, leglátványosabbak ún. csupros, vagy trombitás nárciszok, melyek mellékleple legalább olyan hosszú, mint lepellevelei. A kisebb, kecses termetű, változatos virágú, vadon élő fajok külön csoportba kerültek.

A Nyíres-szigeten lombfakadáskor különösen szépek a babiloni fűzek (Salix babilonica), hosszú, gyakran földet érő, csüngő, ágaikkal, keskeny lándzsás, hamvaszöld, lekopaszodó leveleikkel. Észak-Kínából való, de pontos származási helye, és természetes előfordulása nem ismert. Hazájában az egyik leggyakrabban és legrégebben ültetett díszfa, ott pompázik a paloták dísztavai mellett, a csatornák partján, a közparkokban. A XVIII. században került Európába a Közel-Keletről, innen kapta nevét is. Vesszeit kötél- és kosárfonásra, kérgét gyógyhatása miatt használják, levele valamikor a szegények teája volt.

Kertjeink, parkjaink talán a legismertebb tavaszi díszbokrai az aranycserjék (Forsythia). Pompás rügyfakadásuk jelzi a tavasz beköszöntét. Nagy, élénksárga, 4 csésze- és 4 sziromlevélből álló virágaik tömegesen nyílnak a csupasz, ívesen hajló ágakon. Leveleik csak a virágok elhervadása után jelennek meg. Gyakran aranyesőnek vagy aranyvesszőnek is nevezik őket. Tudományos, latin nevüket a londoni Kensington-kastély főkertésze, William Forsyth (1737-1804) emlékezetére kapták. Hét ismert fajuk közül egy Délkelet-Európából származik, a többi őshazája Kelet-Ázsia. A kertekbe főként két faj, a csüngő ágú közönséges aranycserje (F. suspensa) és a felálló vesszejű zöldvesszős aranycserje (F. viridissima) hibridjének (F. x intermedia) fajtáit ültetik. Napos fekvést, s tápanyagokban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kedvel, de nem igényes cserje. Virágzás utáni erőteljes visszavágással segíthetjük elő bokrosodását.

Bár nem feltűnő a virága, a legszebb tavaszi díszek közé tartozik az ujjas juhar (Acer palmatum). Alacsony, 4-6 m-es cserje vagy laza lombozatú kis fa. Jellegzetes, 10 cm-es, kerek körvonalú levelei 5-7 kihegyesedő, fűrészes szélű karéjra hasadtak, könnyed, légies megjelenésűek. Kecses bíborvörös virágai a lombfakadással egyidőben nyílnak. A juharok géncentrumából, Kelet-Ázsiából származó, Kínában, Japánban, Koreában őshonos, hegyvidéki faj. Mivel tápdús, mészmentes talajt, párás félárnyékot kíván, hazánkban, a kertekben kevésbé terjedt el. A japán kertkultúrában kiemelkedő helyet foglal el. A nagy hagyományú távol-keleti nemesítők, mintegy 250, levélforma, szín, habitus, termés, őszi lombszín szerint szelektált fajtáját állították elő. A képen az 'Ueno Yama' ujjas juhar (Acer palmatum 'Ueno Yama') látható.

A didergő áprilisi napsütésben három hazai kankalinfaj pompázik a Kert hosszú nyiladékában. Leveleik hasonlóak, vékonyak, ráncosak, szélük fiatalon begöngyölt. A tavaszi kankalin (Primula veris) hosszú kocsányú, ernyővirágzatban nyíló élénksárga virágai csövesek és a pártájuk nem terped szét. A szártalan kankalin (P. vulgaris) virágai ezzel szemben halványsárgák, nagy pártái szétterülők, és egy rövid kocsányon szinte a földön ülve csak egy virág nyílik. A sugár kankalin (P. elatior) mintha a kettő keveréke lenne. Szétterülő virágának színe világosabb sárga, mint a tavaszi kankaliné, de sötétebb a szártalan kankalinnál. Hosszú kocsányán több virág nyílik, de a tavaszi kankalinnál alacsonyabb. A szártalan kankalin a dunántúli üde erdőkben gyakori, a tavaszi kankalin a középhegységi erdeink tisztásain közönséges, a sugár kankalin a Középhegység bükköseinek ritka védett virága. A kankalinokat a kertészeti nemesítésbe is bevonták, fajtáikat akár egy kiskertben, akár egy városi erkélyen is nevelhetjük.