2019 JÚLIUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szent Jakab hava. A július évről évre változó arcát mutatja. Idén a kiadós júniusi esők és a nagy hőhullámok nyomán nagyon buja a kert. Így legfőbb nyári gondunk a szokásos öntözés mellett, a gyomirtás. Bizonyos fajok, az apró szulák, a tarackbúza, a csillagpázsit, az aszat különösen nagy vitalitással szaporodik az esők után az évelőágyásokban, sok munkát és gondot okozva ezzel.

Az új falusi virágoskertben most nyílik a vörös méhbalzsam vagy indiáncsalán (Monarda didyma). Bokrosodó tövű, egy-másfél méter magasságot is elérő évelő növény. Lombja illatos, aromája a bergamottnarancséra emlékeztet, ezért bergamott néven is ismerik. Nyáron nyíló apró virágai színes fellevelekkel övezett, végálló fejecskébe tömörülnek. Ajakos virágaiból feltűnően kicsüngnek a hosszú porzók. Virágait gyakran felkeresik a méhek, pillangók és más rovarok is. Észak-Amerika keleti részén, üde erdőkben, cserjésekben őshonos. Hazájában, az indiánok között fontos gyógynövény volt, fertőtlenítő hatású leveleiből főzött teát meghűlés, émelygés, emésztési problémák és álmatlanság esetén fogyasztották, külsőleg pattanásos bőrt kezeltek vele. Gyakran ültetik a vörös különböző árnyalataiban tündöklő, mutatós kertészeti fajtáit.

A szomszédos ágyás gyógynövényei között lassan bontogatja virágait a máriatövis (Silybum marianum). Magas, minden részében szúrós egynyári növény. Levelei háromszög alakú, szúrós hegyű karéjokra osztottak, fogazott szélűek, jellegzetes fehér erűek és az érhálózat mentén fehér foltosak. Tőlevele, néha nagyon nagyra nő. Illatos fészekvirágzata bíborszínű, néha fehér. Hosszú fészekpikkelyei a levelekhez hasonlóan erősen tövises csúcsúak. Bóbitás kaszattermése tojásdad alakú. Utak szélén, elhanyagolt, gyomos területeken élő, eurázsiai elterjedésű növény. Ehető, zsenge hajtásait salátaként, fiatal fészkeit zöldségként fogyasztják. Gyógynövény, magjának hatóanyagát, a szilibinint elsősorban májvédő, méregtelenítő hatása miatt hasznosítja a gyógyszeripar. A népi gyógyászatban teaforrázatát régen lép-, máj- és epebetegségek ellen használták.

A fészkesek családjának (Compositae) egyik ágyásában messzire virít a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea). Merev szárain alul inkább tojásdad, felül inkább tojásdad-lándzsás alakú, finoman fogazott, néha ép szélű, durva levelek fejlődnek. Nagy fészekvirágzatai magánosan nyílnak a szárak végén. Őshazája Észak-Amerika keleti középső részein, az Öt-tavaktól dél fele egészen a Mississippi torkolat vidékéig terjed, a préri és a száraz, nyílt bokorerdők szépséges virága. Ismert gyógynövény. Gyöktörzse hatékony immunerősítő, fokozza a szervezet ellenálló képességét, baktérium- és vírusölő hatású. Allergiás megbetegedések és kötőszöveti gyulladások kezelésére is használják. Vágott virágnak is kiválóan alkalmas.

A rendszertani gyűjtemény szélén, a fészkesek szélső ágyásában és a kert más helyein is a pompás Teleki-virág (Telekia speciosa) élénksárga, óriás fészekvirágzatai hívogatnak. Nagy szív alakú tőlevelei, és erőteljes szára van, tojásdad alakú szárlevelekkel. Hegyvidéki patakparti magaskórós társulások mutatós növénye, Erdélytől egészen a Kaukázusig. A Bükkben is előfordul, nálunk VÉDETT növény! Nevét gróf Teleki Sámuel (1739-1822) erdélyi kancellárról kapta, aki a híres marosvásárhelyi könyvtár, a Teleki-téka alapítója volt.

Június végére a cserjék zöme elvirágzik, így még nagyobb érdeklődésre számítanak a nyáron virító hortenziák. Sajnos kertünk száraz éghajlata s meszes, homokos talaja nem alkalmas nevelésükhöz, néhány fajuk azonban szépen fejlődik. Az egyszerűségében is pompás cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) lombhullató, alacsony kis cserje. Dúsan elágazó, lapos sátorvirágzatát több-kevesebb termékeny és meddő (ivarszerveket nem tartalmazó), kicsi, fehér virág alkotja. Észak-Amerika keleti részéről került kultúrába. Sok kertészeti fajtája ismert, legnépszerűbb a csak meddő virágokból álló virágzatú.

Messziről virítanak a cserszömörce (Cotinus coggygria) feltűnő, lilás, narancsbarna színben tündöklő “parókái”, mely nem más, mint a nyárelőn dús bugában nyíló, ám mostanra már lehullott, apró meddővirágainak visszamaradt, leheletfinom, pehelyszőrű kocsányai. E tollszerű bugában itt-ott megpillanthatjuk az apró, őszre barnára érő csonthéjas termést is. Dél-Európától ÉK-Kínáig honos. Előfordulásának legészakibb pontja a Bükk hegységben és Nyitra megyében van. Nálunk a középhegységekben és Dél-Dunántúlon él, a molyhostölgyes bokorerdők, karsztbokorerdők karakter faja. Fiatal vesszeiből, leveléből régen bőrcserző anyagot nyertek, leveleinek összehúzó, gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású kivonatait fogínygyulladás esetén alkalmazzák.

A Tavirózsás-tó partján, az óriáslapu mellett, nem mindennapi látványt nyújt a virágzó nyugati gombcserje (Cephalanthus occidentalis).
Négycimpájú fehér, csöves virágai 3-4 cm átmérőjű gömbökbe tömörülnek. Az illatos virágokból kinyúló bibeszálak tűpárnaszerűvé varázsolják a virágzatokat. A méhek, a pillangók, őshazájában pedig a kolibrik látogatják bőséges nektárjáért. Gömböt alkotó, sok kis termését szívesen fogyasztják a vízimadarak. A termések vörösbarnára érve sokáig a bokrokon maradnak, így télen is különleges díszértéket képviselnek. Természetes élőhelye óriási területet ölel fel, a kanadai Hudson-öböltől egészen a Karib-szigetvilágig, mocsarak, árterek, nedves erdők, mangrovetársulások, vízpartok növénye. Az indiánok a kérgét és a gyökerét gyógyszerként használták, légúti-, bőr- és nemibetegségek kezelésére, gyulladás-, fájdalom- és lázcsillapítóként valamint hashajtónak.

Az évelő gyűjteményben messzire sárgállnak a sásliliomok (Hemerocallis) magas, pompás virágai. Bokrosodó tövű évelő növények, vastag, húsos, koloncos gyökerekkel. Hosszú tőlevelei szálasak, lándzsásak, erről kapták nevüket is. Virágaik általában csak egy napig virítanak, ezért vágott virágnak kevésbé alkalmasak. Virágzási idejük azonban hosszan elnyúlik, 4-6 hét is lehet, mialatt bőségesen ontják újabb és újabb, nyíló virágaikat. 15 fajuk többsége Kelet-Ázsiában őshonos, ma már rengeteg kertészeti fajtájukat tartják számon. A kínai kertekben ősidők óta ültetik, szárított virágbimbói „aranytű-zöldség” néven kedvelt csemege Kínában, és a hagyományos gyógyászatban vértisztító szerként használják.

A hozzájuk hasonló liliomok (Lilium) nagy, illatos virágai még mutatósabbak és fajtái változatosabb színűek. A sásliliomoktól az különbözteti meg őket, hogy hagymás növények és száruk végig leveles. A liliomok a kolostorkertek megbecsült növényei voltak. Gyógynövényként is ismertek, mert hagymájukat gyulladáscsökkentő és égési sérüléseket gyógyító kenőcsökbe rakták, olajban áztatott virágszirmaikkal pedig sebeket, rovarcsípéseket, ekcémát kezeltek. Illóolajuk a kozmetikaipar fontos alapanyaga. Több faj hagymáját régen megfőzve fogyasztották. Gyűjteményünkben több szép kertészeti fajtában és hibridben gyönyörködhetünk.