2018 ÁPRILIS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szent György hava.
Kertünkben a madarak napról-napra hangosabban szóló, szívderítő, kikeleti éneke jelzi, itt a tavasz! Ezen a télen nem volt hó, viszont viszonylag bőséges kora tavaszi esőnek örvendezhettünk. A megszokott kemény fagyok is elmaradtak, így a téli növényveszteség is kisebbnek várható. Már javában folynak a tavaszi munkák kertünkben: megkezdődött a faiskolában előnevelt növények kiültetése, a magvetés és az ágyások előkészítése az új növények számára.

Áprilisban nyílik a Rózsakert éke, a jülan liliomfa (Magnolia denudata). Nagy, édes illatú virágainak lepellevele fehér árnyalatú. Közép-Kína lombos erdeiben honos fa. Hazájában nagy tiszteletben tartják, virágai a kínai virágszimbolikában a nyíltság és a tisztaság jelképei. Kínában és Japánban szívesen ábrázolták a pompás selyemhímzéseken, festményeken, porcelánedényeken. Ez a fa az első állomása a Kínai tansétának. Kövessék végig a 20 állomásból álló sétaútvonalat a jegypénztárban vásárolt képes füzet segítségével, és egy kis betekintést kaphatnak a páratlan kínai növénykultúrába.

A Rendszertani gyűjtemény szélső, kis ágyásában még szépen nyílnak a hangák. Az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó télálló cserjék, a rododendronok, azáleák, fajdbogyók, áfonyák az üde, párás éghajlatot és a savanyú talajt kedvelik, ezért olyan divatosak pl. Angliában, ahol az úgynevezett hangakertek szinte kizárólag alacsonyabb erikafélék szőnyegszerű bokraival vannak beültetve. Kertünkben azonban nem érzik jól magukat, kivéve a hússzínű hangát (Erica carnea) és hibridjét (E. x darleyensis), mely mésztűrő növény. Alacsony, kúszó szárú, terpedt ágú cserje, tűszerű levelei négyes örvökben állnak. Kora tavasszal nyílik, s a ráhulló hó sem károsítja látványos fürtvirágzatba tömörülő apró virágait. Európa hegyvidékein, különösen mészkő vonulatokon fordul elő, 2700 m magasságig, fenyvesek aljnövényzetében és sziklás, havasi gyepekben.

A rendszertani gyűjteményben és a kert más pontján is nyíló nárciszok (Narcissus) az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartoznak. Közel 30 fajuk többsége a Földközi-tenger mellékén honos. Hagymás növények, tőleveleik általában szálasak, felállók. Magánosan vagy 2-20-as csoportokban fejlődő virágukat hat lepellevél alkotja, középen pedig egy többé-kevésbé forrt melléklepel alakul ki. Termésük sokmagvú, háromrekeszű tok. Illatuk, színük és szép formájuk miatt az ókor óta szívesen ültetik őket a kertekbe. Az egymással könnyen kereszteződő nárciszok a növénynemesítők kedvelt alanyai. A sok ezer, szebbnél szebb kerti fajta és hibrid áttekintése nem könnyű feladat. A legelterjedtebb egységes osztályozási rendszer a nárciszokat származásuk és virágaik formája és szerkezete alapján 12 csoportba osztja. Legrobosztusabbak, leglátványosabbak ún. csupros, vagy trombitás nárciszok, melyek mellékleple legalább olyan hosszú, mint lepellevelei. A kisebb, kecses termetű, változatos virágú, vadon élő fajok külön csoportba kerültek.

A kastély felé, a Nagyrét szélén az illatos málna (Rubus odoratus) terebélyes bokra nyílik. Észak-Amerika keleti részén, üde erdőkben, szegélytársulásokban honos lombhullató, könnyen sarjadzó cserje. Nagy, 3-5-ével tenyeresen karéjos levelei között egész nyáron át nyílnak mirigyes csészéjű, szép, sötét mályvarózsaszínű virágai, majd a belőlük kifejlődő, nem túl lédús, száraz terméshúsú, apró csonthéjas termései, melyek lapos csésze alakú csoportos termést, ún. szedertermést alkotnak, s éréskor együtt maradva válnak le a vacokkúpról.

Az Örökzöld-szigeten lombfakadáskor különösen szépek a babiloni fűzek (Salix babilonica), hosszú, gyakran földet érő, csüngő, ágaikkal, keskeny lándzsás, hamvaszöld, lekopaszodó leveleikkel. Észak-Kínából való, de pontos származási helye, és természetes előfordulása nem ismert. Hazájában az egyik leggyakrabban és legrégebben ültetett díszfa, ott pompázik a paloták dísztavai mellett, a csatornák partján, a közparkokban. A XVIII. században került Európába a Közel-Keletről, innen kapta nevét is. Vesszeit kötél- és kosárfonásra, kérgét gyógyhatása miatt használják, levele valamikor a szegények teája volt.

Kertjeink, parkjaink talán a legismertebb tavaszi díszbokrai az aranycserjék (Forsythia). Pompás rügyfakadásuk jelzi a tavasz beköszöntét. Nagy, élénksárga, 4 csésze- és 4 sziromlevélből álló virágaik tömegesen nyílnak a csupasz, ívesen hajló ágakon. Leveleik csak a virágok elhervadása után jelennek meg. Gyakran aranyesőnek vagy aranyvesszőnek is nevezik őket. Tudományos, latin nevüket a londoni Kensington-kastély főkertésze, William Forsyth (1737-1804) emlékezetére kapták. Hét ismert fajuk közül egy Délkelet-Európából származik, a többi őshazája Kelet-Ázsia. A kertekbe főként két faj, a csüngő ágú közönséges aranycserje (F. suspensa) és a felálló vesszejű zöldvesszős aranycserje (F. viridissima) hibridjének (F. x intermedia) fajtáit ültetik. Napos fekvést, s tápanyagokban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kedvel, de nem igényes cserje. Virágzás utáni erőteljes visszavágással segíthetjük elő bokrosodását.

Sziklakerti gyűjteményünkben és a rendszertani gyűjteményben is most nyíló bőrlevelek (Bergenia) a kőtörőfüvek rokonai. Vastag, húsos, terjedő gyöktörzsükkel, nagy, kerekded vagy ovális, bőrnemű, örökzöld leveleikkel ideális talajtakaró növények. Fehértől a sötét hússzínűig változó árnyalatú virágaik rövidebb, hosszabb tőkocsányú virágzatban, kora tavasszal nyílnak. Teljesen télálló évelők, napfényen és árnyékban egyaránt szépen fejlődnek, a nedves, de jó vízgazdálkodású talajt kedvelik. Őshazájuk Közép- és Kelet-Ázsiában van. Gyűjteményünkben, a kertekben ritka pilláslevelű bőrlevél (Bergenia ciliata) virágzásában is gyönyörködhetünk. Kisebb termetű növény, vastag, hosszú nyelű, kerekded levelei szőrösek, fehér és halvány rózsaszín virágai kissé fagyérzékenyek. Eredeti termőhelye Afganisztántól Délkelet-Tibetig terjed, ahol 1800-3400 méteres magasságban erdős területeken és sziklapárkányokon él.

A Pálmaházban és az Orchideaházban idén különleges gazdag virágzással gyönyörködtet a különös jádelián (Strongylodon macrobotrys) Fás szárú lián, szára elérheti a 18 métert is. Bizarr színét egy érdekes jelenségnek (kopigmentáció) köszönheti. Egy a virágok kék és piros színéért (kémhatástól függően) felelős antociánhoz (malvin), egy sárga virágszínt okozó flavonol-glikozid (saponarin) csatlakozik, és ezek speciális arányban (1:9) kapcsolódva zöldes árnyalatú kék színt eredményeznek. 3 méter hosszú fürtvirágzata akár 75-nél több virágból is állhat. A virágokat madarak és denevérek porozzák be. Fülöp-szigetek trópusi erdeiben, vízmosásokban, patakpartokon, fák koronájába futva él. Csak nagyon kevés botanikus kertben nyílik, ezért is nagy esemény dús virágzása.

A késői fagyoktól védve még az Orchideaházban, dézsákban pompás kínai hibiszkusz vagy rózsamályva (Hibiscus rosa-sinensis) fajták és hibridek nyílnak. Szobai hibiszkusznak is nevezik, arra utalva, hogy nem fagytűrő, kedvelt szobanövény. Hazája a trópusi Délkelet-Ázsia, de mára a trópusi, vidékek egyik legnépszerűbb dísznövénye. Számtalan szebbnél-szebb, kisebb, nagyobb virágú, különböző színű, tarka, szimpla és telt pártájú, foltos és hasadt levelű kertészeti fajtáját nemesítették ki. 5-6 méter magas, örökzöld cserje, tojásdad, széles lándzsás, fűrészes szélű levelekkel. A mutatós, színes párta közepén hosszú, csővé összenőtt sárga porzók és a középen kinyúló, bársonyos felszínű bibe tűnik fel. Termése 5 kopáccsal nyíló tok. Virága piros ételfesték, teakeverékek és cipőkrémek alkotórésze. Hazájában virágának fekete levével a nők hajukat és szemöldöküket festik, és gyógynövényként hasznosítják a cserje szinte minden részét.