2017 SZEPTEMBER

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szent Mihály hava.
A szeptember csendes hónap, már csak néhány ősszel nyíló fa és cserje virágzik, az őszi lombszíneződés pedig csak a hó vége felé fog megkezdődni. Sajnos a nagy szárazság miatt idén még ősszel is kell öntöznünk. Megindult a maggyűjtés. A beérett terméseket illetve magokat begyűjtjük, tisztítjuk, majd év végén az évente kiadott magkatalógusunkban felkínáljuk őket közel 600 botanikus kertnek, akikkel nemzetközi magcsere kapcsolatban állunk.

A Rendszertani gyűjteményben kutyatejfélék (Euphorbiaceae) ágyásában virít a ricinus (Ricinus communis) is. Hazájában (Északkelet-Afrikától Közel-Keletig) és a trópusi vidékeken, ahol sokfelé kivadult, 8-12 méter magas cserje, nálunk azonban egynyári növényként ültetik. Sok, színben és méretben változó fajtája ismert, részben, mint dísz-, részben, mint gyógynövény. A magjából préselt ricinusolaj közismert hashajtó, és bőrpuhító, nyugtató hatása miatt borogató szerek, szemvizek alapanyaga. Vigyázzunk, mert az egész növény, de különösen tüskés vagy sima felületű toktermése, benne a sok maggal, MÉRGEZŐ ! A Biblia növényei tansétánk egyik állomása, mert a Szentírás is említi.

A hüvelyesek (Leguminosae) egyik ágyásában nyíló tűzbab vagy törökbab (Phaseolus coccineus) fürtvirágzatban nyíló, skarlátpiros virágai miatt a dísznövények között is megállja a helyét. Csavarodva futó szára elérheti a 4 méteres hosszúságot is. Hüvelytermései fekete, márványozott élénklila vagy rózsaszínű magokat rejtenek. A melegégövi országokban évelő növény, nálunk egynyári. Közép-Amerikából származik és a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Friss, zsenge hüvelye párolva, főzve vagy vokban dobva-rázva sütve egyaránt kitűnő. Őshazájában keményítőtartalmú gumós gyökerét is fogyasztják. Szárított magját és gyökerét mérgező anyagok jelenléte miatt alaposan meg kell főzni. Melegigényes növény, nyári aszályban öntözést igényel.

Nyár végére a Rendszertani gyűjteményt a virágba borult fészkesek (Compositae) és pázsitfűfélék (Graminae) hatalmas tömegének nagyszerű látványa uralja. A fészkesek legnagyobbika a 2-3 métert is elérő, az észak-amerikai prériről származó csészekóró vagy óriás szilfium (Silphium perfoliatum). Felső, két-két átellenes, ülő leveleinek válla összenőtt, és csészeszerűen körülölelik vaskos, négyélű szárát. E természet adta „csészében” összegyűlt esővíz a madarak kiváló itatója.

Nyár végén nyílik egy hazánkban ritka cserje a kínai tárnicslonc (Abelia chinensis). Szintén Középkelet-Kínában őshonos növény, a loncfélék rokona. Apró, 5 rózsaszínnel futtatott csészelevélből és 5 pártacimpás, forrt pártából álló fehér virágai kellemes illatúak. Lombhullató kis cserje, többé-kevésbé jól bírja hideg teleinket. Bőséges virágzásához napos fekvést kíván.

Ilyenkor, termésérés idején tűnnek fel a jelentéktelen külsejű, kis levelű, ám nagyon tetszetős, apró fekete, sötét bordó vagy narancspiros termésű madárbirsek. Kertünk büszkélkedhet a legnagyobb hazai madárbirs-gyűjteménnyel. A kínai Hupeh tartományban honos ragyogó madárbirs (Cotoneaster zellerii) messziről feltűnő, pompás, élénkpiros terméseivel hívja fel magára a figyelmet. Tudományos nevét Jacques Zellerről, a világ egyik leggazdagabb Cotoneaster gyűjteményével rendelkező Strasbourgi Egyetemi Botanikus Kert korábbi igazgatójáról kapta, akinek nagy, magán élőnövény-gyűjteménye is van.

A rendszertani és a sziklakerti gyűjtemény ágyásaiban egyaránt megtalálhatjuk a tarackoló kékgyökér (Ceratostigma plumbaginoides) foltjait. Az ólomvirágfélék (Plumbaginaceae) családjába tartozik ez a Kínából származó terjedő tövű, 20-30 cm magas, elfekvő szárú félcserje. Virágzását már augusztus végén megkezdi és még októberben is nyílik. A bronzvörös őszi lombszínével elnyílása után is díszít. Tavasszal elég későn hajt ki ezért töve köré érdemes korai hagymás növényeket ültetni, így addig azok takarják a később már a kékgyökér által takart felületet. Félárnyékos helyen is megél, de igazán napos helyen érzi jól magát. Talajokban nem válogat.

A varjúhájak többnyire pozsgás levelű, örökzöld évelő növények, de a több mint 300 fajból álló, az északi mérsékeltövben elterjedt nemzetségbe egy- és kétnyári növények valamint kis cserjék is tartoznak. Sok kertészeti hibridet és fajtát tartanak számon, melyek termetükben, valamint levél, szár és virágzatuk színében is különböznek. A ’Herbstfreunde’ varjúháj (Sedum 'Herbstfreude’) szívósságával, robosztus növésével és feltűnő, lazacrózsaszínűből bronzvörösre váltó színével tűnik ki.

Az évelő gyűjteményben, ebben az évben különösen dús virágzásával tűnik fel a lándzsalevelű harangfolyondár (Codonopsis lanceolata). Nem is gondolnánk, hogy a harangvirágfélék közé tartozik, ugyanis a Kárpát-medencében, ebből a családból csak legfeljebb 1 m magas évelőket és egynyáriakat (harangvirágok, csengettyűvirág, varjúköröm stb.) tartunk számon. A harangfolyondár több méter hosszú, csavarodó szárú növény, húsos, répaszerű karógyökerekkel. Hegyes csúcsú levelei 3-4-es örvökben állnak, 2-3 cm-es csészelevelei forrt szirmú, 3-3,5 cm nagy, harang alakú virágot koszorúznak. A virágok kívülről ugyan halványzöldek, belsejük viszont annál mutatósabb, bíborvörös foltok, sávok, pettyek színezik. Toktermésében barna, szárnyas magok fejlődnek. Kelet-Ázsiában honos, cserjésekben, lomblevelű erdőkben él, 200-1500 m magasságban. Kínában fontos gyógynövény. Gyökere általános roborálószer, stressz oldó hatása miatt is adják, valamint asztmát, cukorbetegséget, szívritmuszavart, étvágytalanságot, álmatlanságot kezelnek vele. A koreai konyha savanyítva kimcsibe és sütve-rázva vagy grillezve is kedveli.