2017 JÚLIUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szent Jakab hava. A július évről évre változó arcát mutatja. Sajnos úgy tűnik idén is, mint oly gyakran, aszályos nyár elé nézünk. Kertünk a Veresegyházi-medence ÉNy-i részén fekszik, a Börzsöny és a Pilis esőárnyékában, így a közeli Budapestnél is kevesebb csapadékot kap. Az évi csapadékmennyiség 500 mm körül van, a legszárazabb alföldi területekhez hasonlóan. Így legfőbb nyári gondunk az öntözés, mely anyagi s technikai okok miatt is problémás, s közel sem tud, még csak egy kiadós nyári záport sem pótolni. A pázsit korán elsárgult, s az aszályos hetek, hónapok bizony még a cserjék, fák lombozatán is meglátszik.

Az indiánkender (Apocynum cannabinum) vagy kendermeténg, ebvész, Észak-Amerika nagy részén, üde élőhelyeken őshonos, évelő növény. Gyökereivel gyorsan terjed, kertekben túlzottan is. Minden része mérgező, hatóanyaga a cimarin szívritmuszavart, nagyobb mennyiségben halált okoz. Ennek ellenére az indiánok láz, vérhas, reuma, köhögés, asztma, féreghajtás, hasmenés kezelésére, tejtermelés fokozására, tejnedvét szemölcsirtásra használták. Vörös szára fehér tejnedvet tartalmaz, mely bőrhólyagosodást okozhat. Háncsrostjaiból erős kötél sodorható, melyből íj, horgászzsinór, vad- és halfogáshoz háló, ruházat, táska, sőt papír is készül.

A rendszertani gyűjtemény egyik szélső ágyában helyet kapott akantuszfélék (Acanthaceae) meglehetősen kis család. Közel 4300 fajuk nagy része trópusi és szubtrópusi évelő növény, cserje, lián, ritkábban fa. Gyűjteményünkben a mediterrán származású akantusz fajok képviselik a családot. A tüskés medveköröm (Acanthus spinosus) Európa mediterrán területein, a Földközi-tenger medencéjének keleti részén, sziklás, füves lejtőkön fordul elő. Nagy, ívelt, szeldelt, szúrós, fénylő zöld levelei az ókori építőket is megihlette, ez a mutatós növény szolgált mintául a korinthoszi oszlopfők megmunkálásakor.

A gyógy-, fűszer- és konyhakerti növényeket bemutató középső ágyásban messziről virít a bíbor kasvirág (Echinacea purpurea). Merev szárain alul inkább tojásdad, felül inkább tojásdad-lándzsás alakú, finoman fogazott, néha ép szélű, durva levelek fejlődnek. Nagy fészekvirágzatai magánosan nyílnak a szárak végén. Őshazája Észak-Amerika keleti középső részein, az Öt-tavaktól dél fele egészen a Mississippi torkolat vidékéig terjed, a préri és száraz, nyílt bokorerdők szépséges virága. Ismert gyógynövény. Gyöktörzse hatékony immunerősítő, fokozza a szervezet ellenálló képességét, baktérium- és vírusölő hatású. Allergiás megbetegedések és kötőszöveti gyulladások kezelésére is használják. Vágott virágnak is kiválóan alkalmas.

A fészkesek (Compositae) ágyásában, a rendszertani gyűjtemény szegélyén és a kert más helyein is a pompás Teleki-virág (Telekia speciosa) élénksárga, nagy fészekvirágzatai hívogatnak. Nagy szív alakú tőlevelei, és erőteljes szára van, tojásdad alakú szárlevelekkel. Hegyvidéki patakparti magaskórós társulások mutatós növénye, Erdélytől egészen a Kaukázusig. A Bükkben is előfordul, nálunk VÉDETT növény! Nevét gróf Teleki Sámuel (1739-1822) erdélyi kancellárról kapta, aki a híres marosvásárhelyi könyvtár, a Teleki-téka alapítója volt.

Június végére a cserjék zöme elvirágzik, így még nagyobb érdeklődésre számítanak a nyáron virító hortenziák. Sajnos kertünk száraz éghajlata s meszes, homokos talaja nem alkalmas nevelésükhez, néhány fajuk azonban szépen fejlődik. Az egyszerűségében is pompás cserjés hortenzia (Hydrangea arborescens) lombhullató, alacsony kis cserje. Dúsan elágazó, lapos sátorvirágzatát több-kevesebb termékeny és meddő (ivarszerveket nem tartalmazó), kicsi, fehér virág alkotja. Észak-Amerika keleti részéről került kultúrába. Sok kertészeti fajtája ismert, legnépszerűbb a csak meddő virágokból álló virágzatú.

Messziről virítanak a cserszömörce (Cotinus coccygria) feltűnő, lilás, narancsbarna színben tündöklő “parókái”, mely nem más, mint a nyárelőn dús bugában nyíló, ám mostanra már lehullott, apró meddővirágainak visszamaradt, leheletfinom, pehelyszőrű kocsányai. E tollszerű bugában itt-ott megpillanthatjuk az apró, őszre barnára érő csonthéjas termést is. Dél-Európától ÉK-Kínáig honos. Előfordulásának legészakibb pontja a Bükk hegységben és Nyitra megyében van. Nálunk a középhegységekben és Dél-Dunántúlon él, a molyhostölgyes bokorerdők, karsztbokorerdők karakter faja. Fiatal vesszeiből, leveléből régen bőrcserző anyagot nyertek, leveleinek összehúzó, gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatású kivonatait fogínygyulladás esetén alkalmazzák.

A Tavirózsás-tó partján, az óriáslapu mellett, nem mindennapi látványt nyújt a virágzó nyugati gombcserje (Cephalanthus occidentalis). Négycimpájú fehér, csöves virágai 3-4 cm átmérőjű gömbökbe tömörülnek. Az illatos virágokból kinyúló bibeszálak tűpárnaszerűvé varázsolják a virágzatokat. A méhek, a pillangók, őshazájában pedig a kolibrik látogatják bőséges nektárjáért. Gömböt alkotó, sok kis termését szívesen fogyasztják a vízimadarak. A termések vörösbarnára érve sokáig a bokrokon maradnak, így télen is különleges díszértéket képviselnek. Természetes élőhelye óriási területet ölel fel, a kanadai Hudson-öböltől egészen a Karib-szigetvilágig, mocsarak, árterek, nedves erdők, mangrovetársulások, vízpartok növénye. Az indiánok a kérgét és a gyökerét gyógyszerként használták, légúti-, bőr- és nemibetegségek kezelésére, gyulladás-, fájdalom- és lázcsillapítóként valamint hashajtónak.

Az évelő gyűjteményben messzire sárgálló sásliliomok (Hemerocallis) bokrosodó tövű évelő növények, vastag, húsos, koloncos gyökerekkel. Hosszú levelei szálasak, lándzsásak, erről kapták nevüket is. Virágaik általában csak egy napig viríanak, ezért vágott virágnak kevésbé alkalmasak. Virágzási idejük azonban hosszan elnyúlik, 4-6 hét is lehet, mialatt bőségesen ontják újabb és újabb, nyíló virágaikat. 15 fajuk többsége Kelet-Ázsiában őshonos, ma már rengeteg kertészeti fajtájukat tartják számon. A kínai kertekben ősidők óta ültetik őket, zöldségként is fogyasztják, és a hagyományos gyógyászatban vértisztító szerként használják.

Szép nyári évelő növény a szappanfű (Saponaria officinalis). Fél méter magas, nyáron nyíló, fehér vagy rózsaszín árnyalatú, fürtvirágzatban nyíló virágokkal. Vastag gyöktörzse és hajtása, nagy mennyiségben tartalmaz szaponinokat, ezért valamikor, mint neve is mutatja, mosdásra és mosásra is használták. Gyapjúholmik mosására azért különösen alkalmas, mert megmarad a gyapjú természetes lanolin tartalma és vízállósága. Kényes, muzeális finomtextíliák tisztítására is használják, melyek a szintetikus mosószerek hatására sérülhetnek. Gyógyhatása is ismert, érzékeny ekcémás bőrt kezelnek vele, gyöktörzse nyákoldó, vizelet- és hashajtó hatású.