2018 MÁJUS

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

PÜNKÖSD HAVA
Időjárás szempontjából a legkellemesebb hónap kertünkben a május. Az áprilisi esőkre nagy szüksége volt a hóolvadást nélkülöző talajnak, és az enyhe télnek is köszönhetően az idei virágpompa különösen gazdag. Bár a hirtelen beköszöntött nagy meleg következtében gyorsabban elvirágoztak a tulipánok, és a kora tavaszi cserjék is, van még bőven látnivaló a májusi kertben, a sziklakerti évelők teljes pompájukban nyílnak.

A rendszertani gyűjteményben, a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) ágyásában teljes pompájukban virítanak a kutyatejek (Euphorbia). Tejnedves növények, „viráguk” igazából egy bonyolult szerkezetű, átalakult virágzat, az ún. cyathium, mely csupasz virágokból áll. A látszólag csészeszerű virágtakaró tulajdonképpen 5 összenőtt fellevélből áll, ezen belül egy termő és sok porzó található, melyek egy-egy csupasz termős ill. porzós virág. A cyathiumok általában álernyős virágzatot alkotnak. Az óvilági, száraz, sivatagos területeken is élnek kutyatejek, ezeket a pozsgás, húsos levelű, gyakran kaktuszokra emlékeztető növényeket a kaktusz- és pozsgásházban tekinthetik meg.

A rutafélék (Rutaceae) ágyásában nyílik a szépségéről messziről feltűnő a nagyezerjófű (Dictamnus albus). Erőteljes évelő növény, jellegzetes illata erősen párolgó illóolajai miatt száraz, forró napokon különösen erőteljesen érezhető. Nagy, kissé bőrnemű levelei szárnyasan összetettek, s az illóolajtartóktól áttetszően pontozottak. Szára, virágzata s termése is mirigyszőröktől ragadós. Nyugat-Európától a Himalájáig elterjedt faj, száraz, sziklás erdőkben él. Nálunk is őshonos, főleg a középhegységeink és a Dunántúl karsztbokorerdeiben, száraz tölgyesek szélén. Gyógynövényként is ismert. A leveleiből készült tea emésztésjavító, nyugtató hatású, gyökere vizelethajtó, méhösszehúzó. Illóolaját a parfümipar is használja. VIGYÁZAT, érintése arra érzékeny bőrűeknél bőrgyulladást, fájdalmas hólyagokat okozhat! VÉDETT faj!

A keresztesvirágúak (Cruciferae) ágyásában messze kimagaslanak a szümcső (Bunias orientalis) sárga virágú tövei. Évelő növény. Őshazája Szibériától Kelet-Európáig terjed, de az 1600-as években egész Európában meghonosodott. Terjesztésében az orosz hadsereg is közreműködhetett, mert a lovak abrakjával a szümcső magokat és a gyökérdarabokat is behurcolták. Nálunk is sokfele előfordul, gyomtársulásokban, legelőkön. Alacsonyabb nála, és ezüstös levelű a szintén sárga virágú festőcsülleng (Isatis tinctoria). Kelet-mediterrán vagy közép-ázsiai eredetű, de nálunk is meghonosodott, sztyeppréteken fordul elő, VÉDETT! Nagyon fontos, ősi kékfestő növény. Valamikor a megszárított csüllenglevelet malomban finomra őrölték, vízzel sűrű pépet kevertek belőle, majd két hétig erjesztették, azután golyóvá gyúrva kiszárították.

A pompáslonc (Kolkwitzia amabilis) 2-3 m magas lombhullató cserje. Idősebb ágain kérge barna foltokban hámló. Tojásdad alakú, egyszerű levelei szőrösek. Ivesen hajló ágait elborítják, sátorozó virágzatba tömörülő, illatos, másfél cm-es virágai. A harang alakú virágok pártája fehérrel futtatott pasztell rózsaszínű, sárga torokkal, bíbor árnyalatú csészéje szőrös. Kína középső tartományaiban, sziklás bokorerdőkben őshonos, fény-és melegigényes növény. Ha a jegypénztárban jelképes összegért megvásárolják a „Kínai tanséta” vezető füzetért, többet is megtudhatnak e ritka cserjéről.

A kert magasabb részein, a cserjék és fák közti kis tisztásokon most nyílik a ligeti habszegfű (Silene italica ssp. nemoralis) és a mezei zsálya (Salvia pratensis). A habszegfű fehér, kéthasábú, krémfehér szirmú virágai, magas, de törékeny termete és a csipkés levelű, ibolyakék, ajakos virágú zsálya tavaszi hangulatot varázsol a kaszálatlan területekre. Mindkét faj azok közé a növények közé tartozik, melyeket nem vetettünk vagy ültettünk a botanikus kertbe, hanem a hazai, természetes növényzet része. A ligeti habszegfű az erdőssztyeppek növénye, száraz réteken, bokorerdőkben őshonos az Északi-középhegységben és a Villányi-hegységben, a mezei zsálya sztyeppréteken és kaszálóréteken gyakori szerte a Kárpát-medencében.

Az utolsó fagyveszélyes napok után a teleltető üvegházakból a szabadba kerültek a mediterrán növények. A Karbonház előtt leanderek (Nerium oleander) fajtagyűjteménye hívogatja a látogatókat. A Dél-Spanyolországtól, Kisázsián át a Himalájáig honos örökzöld cserje mára az egyik legdivatosabb dézsás dísznövény. Hazájában kavicsos patakpartok, folyópartok napsütötte lejtőin él. Szálas-lándzsás, bőrnemű levelei 3-4-es örvökben állnak. Végálló, laza, sátorozó fürtben, júniustól októberig nyíló virága természetes élőhelyén rózsaszínű, kerti fajtái között piros, fehér, sárga árnyalatú is ismert. 5-tagú forrt pártájának cimpái jobbra csavarodnak. A párta torkában kis mellékpárta alakul ki. Megnyúlt, bordás toktermésében fejlődő magokon bolyhos repítő szőrök alakulnak ki. Minden része mérgező! Hajtásai szívbénító hatású tejnedvet tartalmaznak. Feljegyezték, hogy 1808-ban, mikor Napóleon katonái frissen metszett ágaiból, sütéshez nyársat készítettek, 8-an meghaltak.

A sziklakerti és évelőgyűjteményben most nyílik a szibériai nőszirom (Iris sibirica). Ibolyáskék külső lepelcimpái fehéres rajzolatúak és jellegzetességük, hogy közepükön nem viselnek hosszú, többsejtű szőrökből álló szakállat. Európa nyugati részétől egészen a Bajkál-tóig előforduló növény, mely leginkább a mocsaras helyeken, vízpartokon fordul elő. Nálunk is őshonos, elsősorban a Dunántúlon és a középhegységeinkben, a mocsár- és láprétek VÉDETT, ritka növénye, az Alföldön szórványos. Mivel számtalan szebbnél szebb fajtáját és hibridjét nemesítették ki a kertészek, növényárudákban inkább ezekkel találkozhatunk.

Néhány lépésre tőle most virágzik az illatos gólyaorr vagy kandillagólyaorr (Geranium macrorrhizum). Nevét nem virágairól, hanem rendkívül aromás, erős szagú lombjáról. Nagy, mélyen hasadt alsó, és kisebb, rövidebb nyelű felső leveleinek felszínét sűrűn mirigyszőrös, melyek intenzív szaga érintésre még inkább érezhető. A gólyaorrok termésének alakja olyan, mint egy gólya csőre. Őshazája Délkelet-Európa hegységeiben van, Erdélyben a Kárpátok déli vonulatain, törmeléklejtőkön, sziklás hegyoldalakon, hegyi patakok partján él. Hajtásait a Balkánon afrodiziákumnak tartják. Gyöktörzzsel terjedő, sűrű növésű növény, ezért mint talajtakaró, a díszkertészetben is népszerű. Koranyáron élénk rózsaszín virágaival, ősszel bronzvörösre váltó leveleivel díszít. Fajtái is ismertek, évelőgyűjteményünkben most virít a halvány rózsaszín ’Spessart’.